Meg jött …és zaklatott volt ..minden ember a zaklatottságát ha nem a másik embert akarja okolni vele akkor magát okolja sok sajnálomal meg t?zdelve.
Készítettem meleg teát neki…gyüm?lcsösök közül.. epreset. és tettem apró süteményt. egy kis tálba.
A nehéz függönyt..késsé félre kötöttem ,hogy a fény mi ott üldögélt a fügönny finom szövetén be tudjon jönni.
Én még pizsibe vagyok ..úgy, hogy most elmegyek ,hogy az álmaimat és ezt az illatot amely a b?römb?l
az élszaka hatására bujt el? lemossam.
Ugye nem baj ..ha most pár pillanatig magadra hagylak?
Nem , nem azt hiszem jól leszek itt.
Tusolás egy kis élvezet ahogy a testemen végig zubog a víz..a túsfurd? amely oly lágy, hogy mindig be kell hunynom a szeme ,hogy átadjam minden részem ennek a megtisztulásnak jól esik. Ilyenkor a gondolataim meg sz?nnek…és csak élvezem a tisztulás folyamatát. Szinte lelassul velem az id?. Megmoso a hajam is és belélegzem ezt a g?zös leveg?t.
Másik szobába.
A Zavartságom csökken egész éjjel forgolódtam az ágyban ,hogy mit is kezdjek egy olyan emberek aki bizonyos szempontból más mint a többi ember akik az életüket a gyermekkorukból származtatják. Ugyan akkor jól esik ,hogy nem kell bele mélyednem olyan élet részletében amelyben még a kor is le és elt?nt azóta már. Érdekes ,hogy nem kérdezte meg, hogy milyen teát szeretnék bár igaz az epres valóban finom és az apró sütemények is jól esnek.
Ahogy körbe néztem a szobába meg állt egy angyalon a szemem amelyet minden bizonnyal kézzel festettek. És nem festékkel. Érdekes. Érdekes itt minden mert igazból könyvek hevernek mindenhol…amelyek nem hagyományos írok írtak…hanem valakik akik ma a az önismeret utt?r?i.
Phhh ez jól esett. Ha nem zavar akkor törölköz?vel a nyakamon leszek mert még vizes a hajam és van mit törölgetnem rajta.
Hogy ízlett a tea és a sütemény?
Jól esett.
Honnan szeretnéd folytatni?
Gondolkoztam rajtad, hogy érdekes ember vagy. Már úgy értem ,hogy kevés az olyan ember akir?l ha az ember egy mély interjút szeretne készíteni nem az életr?l a gyermekkoráról a szüleir?l beszél hanem valahogy kisajátítja magának az élményeit.
És ez furcsa? Mit?l?
Hát mert ha nekem kéne magamról beszélnem akkor azt hiszem rajtuk keresztül jelennék valahogy meg.
Értem! Tehát, hogy én nem rajtuk keresztül jelenítem meg magam hanem a saját élményeimr?l beszélek és önmagamról és ?ket „mellékessé teszem …ez neked furcsa.
Igen mert hát hiszen a szüleid…és te bel?lük vagy.
Igen a genetikai állományom bel?lük van…de amikor kinyílik a szemed valami más is érkezik oda…és ez leszel te. nem?
Hát nálam ez nem így volt és nem tudnám meg határozni, hogy mikor lett belölem én. De most nem is én vagyok a lényeg hanem te…most már érdekel is ,hogy ez egy más típusú embernél hogy van.
Azt mondod volt ez a m?vészpark..nem okozott örömöt, hogy valakin szépnek lát?
Nem.
Miért nem?
Mert annyi minden volt ott… annyi örömöt adott nekem és annyi volt ott az érzés és a furcsaság, hogy az a lehet?ség, hogy a fest? vagy a felesége milyennek lát…eltörpült. Ráadásul nem igazán az jutott az eszembe ,hogy azért vagyok festve mert szép vagyok…hanem az, hogy furcsa. Talán a majdnem fekete hajam a szemeim..vagy az arcvonásom kitudja. Minden esetre egy fest? ha csak úgy az utcáról modellt választ és most itt nem a mai fest?kr?l beszélek,…akkor az olyasmit lát amelyet én sem gyermekként sem most feln?tként nem vagyok képes felmérni.
Oké. Mi történt ez után veled?
Hát hamupip?ke történetét egy jó pár felvonásba eljátszották velem.
De miért veled?
Ismered a mesét?
Igen ismerem.
Mir?l is szólt benne a lényeg?
Hát van egy férfi aki egyedül marad a kislányával ..megismerkedik egy szintén özvegy asszonnyal akinek van két saját gyermeke.
hm?
Oké..tehát a te apukád egy ilyennel jött össze és te voltál az asszony akadálya ahhoz, hogy kiteljesítse a családját a saját két gyermekével?
Kapizsgálod. 🙂
Mennyiben hasonlít a mese a gyermekkorodhoz…már olyan értelemben ,hogy ez az asszony is ott mérgezte az életedet ahol csak tudta?
Igen.
Milyen érzés volt így élni?
Hát nem kellemes de ezt osztotta rám akkor az élet.
Apukád tudott err?l valamit?
Apukám sokat dolgozott és senki nem szeretett volna ezzel csesztetni a mostoha anyám még is meg tette. De hát mindegy volt…hiszen sodródtam az árral.
Meddig tartott ez így?
Elég sokáig..amíg egy nap bennem elég er? gy?lt, hogy azt mondjam (hát akkor szerbusztok). Fájt hiszen édesapámat nagyon szerettem.
Akkor ez nehéznek t?nt ma már értem a történeteket kronológiai sorrendjét és tudom, hogy ami az els? pillanatban átkos ..arról bebizonyosodik, hogy hosszabb távon garantálja az áldást!
Most mennem kell kicsit el itthonról…mikor tudunk még beszélni?
Holnap..ilyenkor?
Benne vagyok. Csomagoljak neked sütit?
Nem nem kérek…de gondolod, hogy rám tudsz szánni egyszer egy fél napot ,hogy tudjunk haladni az interjúval.
Meg beszéljük telefonon ígérem.Át kell, gondolnom ,hogy mir?l szeretnék veled beszélni így lehet, hogy nem holnap hívlak még sem hanem akkor amikor egybe lesz a fejemben ez az egész. Ez problémát okoz neked?
Nem akkor majd jelentkezz.
Kikísérlek…
vigyázz magadra. (mosoly
Oké…mosoly
ahogy távolodik látom ,hogy szedi a lábát..hm…ha tudná, hogy semmi fogalmam nincs arról ,hogy miért beszélgetünk, hogy nincs bennem irány és sem semmi…De olyan mint egy fiatal gida.
Az ajtómat magam mögött becsukom… lehuppanok a fotelba és befalom az apró sütit az egy korcs teácskájával.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.22. @ 05:46 :: Lendvai Csillag