Utazom…
Utazom…
Indulástól
a végállomásig
félig tavaszban,
kedvem sötétje
vásik.
Der?s zöld vetés,
aprócska
vadnép bogarászik,
?zbak ficánkol,
távol
a láthatárig
felh?tlen
égkék,
s ez végképp
felderít.
Jó volna hangosan
kiáltani,
vagy legalábbis
gyorsan
papírt, kalamárist,
rántani /ha volna/,
és írni, írni
apró gyöngybet?k
hosszú sorát,
ahogy virág szórja
hímporát
a könny? fényben,
télrongyos
vérköreinkben, ahogy
cseppenként
er?vé válik
a tavasz,
ez az ócska,
giccses varázslat
?s id?k óta,
s ki tudja miért,
épp ma,
egy hozzánk ragadt
száraz
bogáncs is
könnyelm?,
fény?zés
teremt? pompa.
2009 április 1.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.01. @ 16:14 :: Koosán Ildikó
