csurai zsófi : kéz a falon

 

most – miért – nincs – arcod?
csak csontra gy?r?dve a hús, az ín.
csak egyetlen roppantás. és vége.
félistennek képzeltelek megfosztva
magam – magadtól, a fal tövében
összekuporodva te félsz.
én meg, élek.

Legutóbb szerkesztette - csurai zsófi