Látod? Ennek itt vége
és új utazás kezdődik.
Én soha nem érkezem meg
lábam földig ér, szabad az út
a Nap nem kér engedélyt,
hogy rám pazarolja mindenét,
majd a sötétség meghitt csöndet ül
éji kerteken.
Végigsétáltam az egész életem,
mintha csak vonal lett volna,
mi egyszer összeér.
Úgy indultam minden
élő emberért, mintha elveszett
testvéreim várakozó szeme előtt
én lehetnék a Megváltó.
Kinek kellettem?
Senki se akart olyan áldozatot.
Látod a végét, ahol most vagyok?
Onnan indulunk.
