„A férfi már el is hagyta, és a gyerek arcát fény borítja el megint.” (Franz Kafka)
séta vízparton telihold
hideg romantika mint a vér alá futás
jéghideg álmok nyirkos
verejtékes útjain homokos
fövenyre érsz megint ismered-e
az élet abszolút értéken
értéktelen útjának felén
találkoztam egy emberrel
férfi volt gondolom
(természetesen)
más volt mint én
rosszabb talán jobb
értékes halott
mögötte több volt az árny
átváltozás és halál
kékruhás kislány
átfutó árnyék alakján
mosoly fintor fájdalom
kísértett meg arcába nézve
rossz emlék
(szórakozott kitekintgetés)
emlék vízpart telihold
léptek
lepkék
megszaporáztam lépteimet
gondolattalanságom fényes
labirintusában szimatoló
eltévedt kísérleti kisegér
lúzer szégyen a bánat
carpe diem élj a mának
pörögj pörögj legyél
akkor irtóztató csend lett
ronggyá tépett nevetséges
szólamaik foszlányai
visszhangoztak csak
ide-oda csapódtak mint es? a szélben
csak hallgattam csak néztem
csak falak közt csak szavak közt
csak magamban
koponyámban néma falak közt
az ?r csöndjét mesélte az ember
a fekete lyuk fehérjét
n? volt mégis azt hiszem
de lármásak voltak látomásai
sötétek szavaiban a csendek
a Kastélyba be nem juthatott
nem vezethetett
mondom,
mesélt csöndet és semmit
mesélt szépet és régit
kurtán szószátyár
ósdi meséket
én feszülten figyeltem
és vége lett
hirtelen
a tó partjára kicsapott a szél
a tó mély volt és hideg
a szél kegyetlen felszínes
a szél a tóparton elfutott
nyeltem fuldoklón nyeltem
az es?vert pillanatot
az ég alja régen
ómódún aranylott
percem
órám
napom
életem
süllyedt-süllyedt
a sötétség áttörte hasfalam
este volt azt akartam
beleim aranyként kapkodták szét
a telihold alatt
kapzsi szarkák bölcs varjak mohó verebek
vidám társaság
égi madárkák
és felröppentek
zajjal szálltak fel ott
a csöndes fákra körben
a tó partján elfutott a szél
a tó partján elfutott a szél
én kérdeztem azt az embert
férfit n?t akár n?t akár férfit
fényes-nyákos szemeim
zugaiban az álom kövei
pupillám tágult pupillám sz?kült
néztem ránéztem félrenéztem
szemem lesütöttem
lelassult lélegzetem
lélektelen álltam
égrenéztem üres pillantással
lépteim homokóra
mozdulatminta az éjben
vállamon ólomóra
agyamban háló súlya
kistotál közelkép filmszakadás
széttárt combokkal
életbe meredt szemmel
villant elém a kékruhás kislány
az árnyék száz éve suhan át
kék ruháján perverz lábnyom
mosoly fintor fájdalom
hideg álmok idegen
árnyak
múltam a lábnyom alatt
a kép alján kérdés fut visszavonhatatlan: találkoztam egy emberrel?
Legutóbbi módosítás: 2009.02.07. @ 20:29 :: Juhász M. Lajos