Bereczki Gizella - Libra : Ébredés

*

Kinyitotta a szemét, majd óvatosan körülnézett a szobában. Ismerős, de nem a megszokott melegbarna falvédő kockái néztek vissza rá. A forró napsugár befurakodott a redőny résein. Égett a szeme, de a fullasztó melegben képtelen volt visszaaludni. Hallotta maga mellett a kimerült, horkolásnak még nem nevezhető kedves szuszogást.

— Istenem! A férjem! Milyen szép ez a szó: a férjem. 

Az elmúlt huszonnégy óra történéseit próbálta felidézni, hogy fáradt, bódult agyát felébressze: könnyes lánykérés, Vince atya „egy életre szóló” jó tanácsai, süppedő homokkal feltöltött sátor, és a lakodalom.

Minden sikerült! 

Az após kitartott — a rossz nyelvek szerint pedig erősen iszik és sokszor menekült előle a családja a jószívű szomszédokhoz éjszakára. Mára — felnőtt fiaitól tartva — visszafogja magát.

Margitka néni, akit mától anyukának kell hívni, remegő tokával nevetett hajnalban, amikor a vendégek még mindig a zenészek zsebeibe tömködték a gyűrött pénzeket.

A nagyi folyamatosan okította a vőlegényt, amit a lány igazán nem is értett, hiszen olyan rendes, aranyos fiú. Vagyis már férfi a huszonhárom éve ellenére.

Május közepén kánikula! Attól tartottak, a fagyos szentek környékén fázni fog a násznép.

Végre az utolsó józanodó rokont is hazavonszolta a felesége. Óvatosan kerülgette az üstöket, fazekakat, tálakat, hogy bejusson a fürdőszobába, majd néhány órára bezuhanjon az ágyba.

Minden megmaradt étel megromlik, de most nem érdekelte, majd a szülők elrendezik! Aludnia kell, mert délután indulnak nászútra. A Balatonra, beutalóval. Úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva! Azóta álmodozott erről, amióta az általános iskolai ballagás utáni 5 éves osztálytalálkozón a gebe Görög Juli domborodó pocakkal, büszkén mutatta be nála egy fejjel alacsonyabb férjét, születendő gyermeke apját. Megfogadta, neki ennél csinosabb férje lesz. — Oldalára fordult, hogy jobban lássa férje arcát. Szép vonások, finom bőr. No és ideális magasság!

Csak a saját szülei látták ezt másként.

Alig találkozott velük az éjszaka folyamán. Elfoglalta a mennyasszonyi szerep.

Tökéletes akart lenni, mindenkinek megfelelni — leginkább álmainak. Számtalanszor eltervezett mindent, szinte előre megélt majdan lejátszódó szituációkat, ahogy repül a munkából hazatérő férje karjába, ahogy türelmesen és boldogan mesél gyermekeinek, ahogy együtt szépítgetik az udvarukat, kertjüket, házukat és nagyon, nagyon boldogan fognak élni.

Nem értette miért aggodalmaskodott az apja és az anyja, miért intették figyelmességre.

Jó, ő is hallotta, hogy a fiú apja kicsit sokat ivott és néha volt némi zűr a családban emiatt, de a fia tanult a rossz példából. Sírva fakadt, amikor az esküvő előtt egy csillagos éjszakán a nyári-konyhába behúzódva, elsuttogta neki szülei félelmeit. Mélységesen megbántódott, hogy mindig az apja miatt kell szégyenkeznie, hogy ő soha nem bújhat ki az előítélet árnyékából, pedig ő más, ő másként akar élni. Eddig férfit még nem látott zokogni. Magához ölelte és hitt neki. 

Csendesen kopogtak az ajtón. Anyuka lesett be, alszik-e még az ifjú pár!

Mosolyogva intett neki, hogy ő már nem, de a fiacskája… Ekkor felrévedt ő is.

Anyuka mintha erre várt volna, testméreteihez képest szokatlan fürgeséggel libbent be az ajtón és az ágyuk előtt termett. Kezében egy üveg volt és egy feles pohár.

A lány nem értette mi következik. Ez valami új lakodalmi szokás?

Mielőtt levegőt vehetett volna a kérdéshez, már meg is csapta a házi pálinka szúrós szaga, amit anyósa dugott a még fél éber fia orra alá.

— Itt a reggeli ébresztő, kisfiam!

És kisfiam pillanatok alatt eltüntette a felest, majd anyja kérdésére, hogy kér-e még, azt felelte:

— Jöhet.

A lány döbbenetét a düh váltotta fel. Legszívesebben kiütötte volna anyuka kezéből az üveget! Mit csinál ez? Nem elég, amit a részeges férjétől kap, még a fiát is itatja?!

Nem tudta megállni szó nélkül, persze finoman, hiszen új asszony, meg aztán nem is otthon van:

       — Anyuka, hiszen még fel sem ébredt, nem hiányzik neki ez a büdös pálinka.

A válasz, gondolkodás nélkül, „csípőből” jött:

       — Én így szoktam, ez jár egy férfinak.

Jááááááárrrrr! Mi jár? És miért? És miért pontosan ez a rohadt pálinka?

A lány gyorsan leszállt az ágyról, nem volt kedve az újdonsült párja bűzlő csókját fogadni.

A fürdőszobában ébredt rá, mire tett nagyesküt néhány órával ezelőtt, Isten színe előtt.

 

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző Bereczki Gizella - Libra 80 Írás
Bereczki Gizella a nevem, Debrecen a legkedvesebb tartózkodási helyem. "Mindenevő" vagyok, ha irodalomról van szó. Magam is szivesen írogatok, főként hangulatok ihletnek meg. Hiszek Gárdonyi Géza szavaiban: "Minden műnek akkora az értéke, amekkora rezgést kelthet a szívekben."