Juhász M. Lajos : A szövegíró esete a nehézkedés törvényével

Kép: Kiss Tibor / ââ?¬Å¾Bizonyos értelemben Jacob Horner vagyokââ?¬Â John Bart az út végén visszapillant rám

 

Hányszor gondoltam mikor

üresjárataimban eldugult id?m fojtogatott

letészem a lantot meglesznek 

zakkant múzsáim nélkülem immár

ugye hogy

megleszünk mi most már így 

itt az árva földön égen csendben 

mint néma álló csilllagok

mit piszkáljuk es? után a sárral kevert 

hamut nem ég az már nem füstöl 

nem t?z nem láng nem parázs 

csak napok hordaléka

felejteni tagadni esetleg szánni siratni való

széttörött álomdarabkák fekete zsákban összedobálva 

nincs az az isten aki kimazsolázza

 

abból

 

azt a kevés mesét mi beleveszett rég

azt a kevés üveggyöngyöt mit szívemért valaha cseréltem

azt a kevés aranyat amiért öltem

azt a kevés formát

azt a kevés jelentést

azt a pár szétesett képet

ami benne maradt

 

szabad ötleteim szegényes jegyzéke

– égett szél? szétcincált irkák maszatos lapjain

szél szétkergette gy?rött cetliken

számlák és söralátétek hátulján

magnószalagok és pár kompakt kazetta

elnyúlt elmélyült bizonytalain hangjában

(emlékszem egy ócska agfán

a legszebb legfájóbb legfölöslegesebb vallomás)

itt-ott winchesterek véglegfagyott bájtjai között mint kóboráram –

szenvedjen most már a díványon nélkülem magába’

én átmegyek a szelíd doktorn? után Amerikába

vagy csak átugrom itt pont szembe a kocsmába

 

És akkor 

az út végén mikor a part a susogó semmi vizébe szakad

megállok

 

és akkor én békétlen leülök a régi baráttal az ?szi Tiszával

és nézzük levelek fáradt hullását csendes vízbe fúlását

és hallgatjuk a pici hullámok békés csobogását

és akkor érezzük h?séges szavaim halálával

 

így h?tlen nem élhetek mégsem. Vagy a búcsú poharába

vérvörös s?r? illatos bort töltök férfimód búsan

felh?sen szomorú, érdekes arckifejezéssel

hogy végs? nagy elszánással temessem

egy könnyes áldomással köszöntsem

 

a választott csend hangjait mert hallgatni

arany és hiábavaló. Vagy szorgos hétköznapi

ügyekbe bonyolódom – család munka (ha terem éppen)

társaság vidám vendégségben rokonok emberek vaklármás hada 

 

teszek-veszek intézkedek

halászok a zavarosban

már-már úgy t?n mégis megy ez

nekem is így hamarosan

 

ám hirtelen

 

z?rzavar és helter-skelter

kattan egyet lezár megáll

túlpörögtem üres lettem

leégett a majombazár.

 

Lantom letészem hányszor gondoltam 

vak és süket és néma magamban bolyongtam

de csendben megpendül bennem egyetlen kifeszült húrja

lassan megdobbant szívem a dobot basszust adja

és érzem – éget és fáj és megint álom megynyíl tér id? mámor –

szavak özönlenek el? az ?rb?l a sötétb?l újra

 

a szöveg fut végtelen a szöveg fut végtelen a szöveg fut végtelen a szöveg fut végt…

 

Legutóbbi módosítás: 2009.01.21. @ 06:30 :: Juhász M. Lajos
Szerző Juhász M. Lajos 100 Írás
http://radiobauhauz.blogter.hu/ lézengő ritter (1959-es évjárat)