H.Pulai Éva : Elektronikus Hemingway-archívum Kubában

Kuba elektronikus hozzáférést biztosít több ezer olyan dokumentumhoz, amelyek egykor Ernest Hemingway tulajdonát képezték. A 20. század egyik legnagyobb amerikai írója 20 éven át élt Kubában, itt írta többek között Az öreg halász és a tenger cím? regényét, amelyért 1954-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat.

 

Az archívumban láthatók fotók, levelek és kéziratok, például az Akiért a harang szól cím? regény kiadatlan epilógusa. Szerepelnek benne olyan kódolt üzenetek is, amelyeket az író jachtjáról küldött a második világháború idején, miközben a sziget körül német tengeralattjárók után kutatott. Az anyag évtizedeken át Hemingway kubai házának pincéjében porosodott.

 

Ada Rosa Alfonso Morales, a havannai Ernest Hemingway Múzeum igazgatója szerint a 3194 oldalnyi dokumentumból eddig mintegy 2 ezret digitalizáltak. A Hemingway-archívum betekintést nyújt az író életének kubai korszakába, amely a mai napig kevésbé ismert az irodalomtörténészek el?tt; az anyag gyakorlatilag els? ízben válik hozzáférhet?vé diákok és kutatók számára. A kutatáshoz elektronikus kópiákat is lehet kérni a kubai kulturális örökség tanácsától – írta a BBC News honlapja.

A tervet a kubai tanács az amerikai társadalomtudományi kutató tanáccsal közösen valósította meg egy 2002-es megállapodás alapján, amelynek célja az eredeti Hemingway-anyag megóvása volt. A dokumentumokról készült CD-ket és mikrofilmeket elküldték a bostoni John F. Kennedy könyvtárnak, a kés?bbiekben valószín?leg az internetre is felkerülnek a felbecsülhetetlen érték? irodalomtörténeti kincsek.

 

Forrás: www.kulturpart.hu

Hemingway vall önmagáról

 

“Mert bár az írás egyik része szilárd, s nem árt, ha beszélnek róla, – a másik törékeny, és ha beszélünk róla, a szerkezet összeroppan, aztán ott áll az ember üres kézzel.”

“Mindig lehet írni, ha az embert bekén hagyják, és nem szakítják félbe. Vagy inkább, ha az ember könyörtelen tud lenni ezekben a dolgokban. De természetesen az írás akkor megy a legjobban, ha szerelmes az ember.”

“Az újraolvasás állítja az embert arra a pontra, ahonnan folytatódnia kell, abban a tudatban, hogy olyan jó, amennyire az ember eddig ki tudta alkítani. Valahol mindig akad szusz … az ember olyankor hagyja abba, amikor tudja, hogy mivel fogja folytatni, akkor megy a dolog. Amíg az ember el tud indulni, minden rendben van. Majd megjön a szusz.”

“Ha már az embernek az írás lett a f?b?ne és legnagyobb gyönyör?sége, akkor már csak a halál vethet véget neki. Ebben az esetben az anyagi függetlenség nagy segítség, mert megszabadít a gondoktól. A gond tönkreteszi a tehetséget.”

“Nekem is vannak lidércnyomásaim és ismerem a másokét is. De nem kell írni róluk. Minden tudásunk, amit félreteszünk, azért még jelen lehet írásunkban, színe, jellege átüthet a felszínen. Ha az író olyan dolgok fölött siklik el, amiket nem ismer, lyukak tátonganak majd az írásában.”

“Néha az ember el?re tudja a történetet, néha azonban menet közben talalja ki, és sejtelme sincs, hogyan fog végz?dni. Minden megváltozik, ahogy el?re haladunk. Ez az a mozgás, amely megteremti a történetet. A mozgás néha olyan lassú, hogy nem is látszik mozgásnak. De mindig van változás, és mindig van mozgás.”

“Igyekeztem jobbat írni, mint némely halott írók, akiknek értékeben biztos voltam. Mostanában már csak egyszer?en arra törekszem, hogy a t?lem telhet? legjobban írjak. Néha szerencsém van, és jobbat írok, mint ami telik t?lem.”

“Ha egy könyvön vagy elbeszélésen dolgozom, minden reggel írok, amint csak a világosság megengedi. Ilyenkor nem zavarja az embert senki, h?vös van vagy hideg, az ember hozzáfog a munkához, és írás közben megmelegszik. Elolvassa amit írt, és mivel az ember mindig akkor áll meg, amikor tudja, mi fog legközelebb történni, onnan folytatja tovább. Addig ír, amig ahhoz a helyhez nem ér, ahol még nem fogyott ki bel?le a szusz, és tudja, hogy mi fog legközelebb történni, akkor megáll, és megpróbál élni másnapig, akkor aztán újra belekap. Mondjuk elkezdi reggel hatkor, és ír délig, vagy esetleg hamarabb végez. Amikor az ember abbahagyja, olyan üres, de ugyanakkor nemcsak üres, hanem telített is, mint amikor az ember olyan valakivel szeretkezett, akibe szerelmes. Semmi nem árthat, semmi sem történhet, semminek nincs jelent?sége egészen másnapig, amikor az ember újrakezdi. Csak a várakozás nehéz a másnapra, ezen kell átverg?dni.”

“Ha megkíséreljük, hogy valami maradandót írjunk, ez teljes embert kíván, még akkor is, ha írással valójában csak néhány órát töltünk el naponta. Az írót kúthoz hasonlítanám. Éppen olyan sokféle kút van, mint amennyi író. Az a fontos, hogy a kútban jo víz legyen, és célszer?bb egy bizonyos mennyiséget rendszeresen meríteni bel?le, mint teljesen szárazra szivattyúzni, és azután várni, hogy újra megteljen … a kút ott van, ahol az meberben a “nedvek” buzognak. Senki sem tudja, hogy mib?l vannak, legkevésbé az ember maga. Az ember csak azt tudja, hogy vannak, vagy várnia kell, amíg visszatérnek.”

Részletek az “Interjú! Nagy írók m?helyében” cím? kötet Ernest Hemingway cím? fejezetéb?l (Budapest, Európa Kvk., 1965.)

Forrás: www.bibl.u-szeged.hu

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1133 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva