Sonkoly Éva : Ébredés

Nyitott ablakomon át…*

Megvárom még a havazást

Áll a szán, három ló,

csengettyűjük szava messze száll

Régi időkből jött trojka,

messze röpít, úttalan utakon,

prémekbe burkoltan utazom.

elém jössz, karodba veszel,

ringatsz…

Hópehely hull nyakadba, nézem,

Olvad, hűt – ébredek,

Nyitott ablakon át néznek,

kopasz, vizes fák.

Legutóbbi módosítás: 2008.12.26. @ 17:14 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 576 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"