örökhétf? és örök?sz tizenkilenc óra harminchat
párhuzamosok elcsépelt randevúja a végtelenben
el?red?lve kissé estbehajló emberek zörög mosolyuk
cigarettám már a végét járja. jön is tán a villamos
meghazudtolva önmagát és a rendbe vetett kételyt is
elnézek szembe a menetiránnyal és látom mellettem
egy ballonkabátos a sínekre köpi rossz- kedvét titokban
másik oldalon a g?zfürd?g?z felé gimnazista lány
klasszikus eset csupa vesztenivaló szépség testében
arra gondoltat ugyanaz a járat ez ami combjaid
közé vezetett zavarban voltam, te is harminckét éve
ez persze csak mellékszál és szárnyvonal amerre nem járok
hétf? volt az is az igéret nem vált be az se lett örök
mögöttem napom b?nné érett hibáim mulasztásaim
hangos csapódással nyílnak az ajtók mi lesz ha zárulnak majd
megsüketülök? felszállok, tömeg persze most is mint mindig
nézek és látok ablakon piszkos vaksi tükörképem is
csikorog indul pillanat sötét, átlátok szitán üvegen:
ott állok lent még utolsót szívok cigimbe várok de mire
tétován intek magamnak kívül magamon nem is vesz észre
lámpa hunyorog ingadozó feszültség élesebb a kép
emberszag motyog körülöttem létem lemerül végleg
a járat soha nem visz át engem. tükör- képem velem jön
(molimo vas uhvatite se na tramvaju kad putujete)
Legutóbbi módosítás: 2008.12.23. @ 19:49 :: Juhász M. Lajos
