Juhász M. Lajos : Bárzene

az a tipikus vörös fény, tudod

 

Vizes sötétben felreszkető ősz

rekedt, hamis rőzsedalok hullanak

vetköző ágakról lábad elé

aszfalton pocsolya fénylő didergó

éjszaka a parkban fák fejtetőn

kopik a lomb arcodra levél tapad

 

Bárpult rosszarcú poharak mosolyok

az a tipikus vörös fény, tudod

régóta suttogó homályos remegő éjszaka

félbemaradt mozdulat pofon üt símogat

szájpadlásodra ragadt vágy akarat

 

Az üres mozi szürke vászna

el?tt alvadtbordó műbőr székek

foghíjas sora ásít múltban matat

érintést feledő kezed zsebedbe mászna

aritmiás ritmusok már megállni készek

 

ócska ócska éjszaka

 

Kopott fények emléke

kúszik nyúlik: történetek

eleje közepe vége

rég és most egyszerre

vibrál gyöngyöző vásznon

túl szavakon álmon

 

Arcom arcod elmosódott

elrontott mosolya

cérnavékony hegedű

elfásult zongora

bőrön zizeg a seprű

topog árván a dob

brummog a bőgő

 

Vagy én sírok?

 

Elvesztettük

 

Legutóbbi módosítás: 2008.12.22. @ 11:26 :: Juhász M. Lajos
Szerző Juhász M. Lajos 100 Írás
http://radiobauhauz.blogter.hu/ lézengő ritter (1959-es évjárat)