A Svéd Királyi Akadémia indoklásában „új kiindulási pontok, költ?i kalandok, érzéki extázis szerz?jének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának” nevezte a 68 éves írót, a Terra Amata szerz?jét.
Jean-Marie Gustave Le Clézio 1940-ben született Nizzában, angol apától és breton anyától, akik mindketten Mauritius szigetér?l származnak. Gyerekkorában évekig élt Afrikában, Nigériában, ahol apja katonaként dolgozott. Nizzában irodalmi tanulmányokat folytatott, majd a londoni és a bristoli egyetemen dolgozott. Jelenleg Amerikában, Albuquerque-ben tanít. Magas, sz?ke, kék szem?, „elegáns cowboy-kinézet? fotogén alkat” – mondja róla a Libération újságírója. Becenevei között szerepel a „nomád író”, „városi indián” és a „csodálatos panteista”. 1985 óta ? az els? francia író, aki elnyerte a díjat, igaz 2000-ben is volt szoros francia köt?dés? díjazott, Gao Xingjian kínai szerz?, akit üldözött a kínai rendszer: 1987-ben elhagyta Kínát és Franciaországtól kért és kapott politikai menedékjogot és lett francia állampolgár.
1980-ban nagy áttörést jelentett a Sivatag (Désert) cím? regénye, amely az észak-afrikai elveszett kultúrák és Európa kontrasztját mutatja be a nem szeretett bevándorlók szemszögéb?l. Ett?l kezdve a nagyközönség is kegyeibe fogadta. 1994-ben ?t választották meg a legnagyobb francia nyelv? írónak. Csodálója Stevenson és Joseph Conrad m?vészetének.
Már hétévesen könyvet írt a tengerr?l, els? regénye 23 éves korában jelent meg Le Proces-Verbal ( A jegyz?könyv ) címmel, amelyért 1963-ban Renaudot-díjat kapott. A regény eddig nem jelent meg magyarul, f?szerepl?je, Adam Pollo érzékeny fiatalember, aki a városban sétálva hosszú monológokban fejti ki véleményét a társadalom érzéketlenségér?l, végül pszichiátriára kerül. A regényt gyakran hasonlítják Camus Közönyéhez és Sartre Undorához. Az ezt követ? évtized írásaival próbál lázadni egy olyan társadalom ellen, amelyben az er?szak és a pénz határoz meg mindent.
A Svéd Akadémia indoklásában kiemelte, hogy Le Clézio nem tipikusan francia író, mivel írásaiban éppen a különböz? nemzetek közötti harmóniára törekszik, egyesíti az ?t ért különböz? kulturális hatásokat. Éppen ezért nem lennének helytállóak azok az akadémia döntésére vonatkozó esetleges bírálatok, miszerint megint egy nagy nemzet szerz?je kapta a díjat. Az akadémia jellemzése szerint Le Clézio a szakítás, a poétikai kaland, az érzéki elragadtatás írója, távoli kultúrák értékeinek felfedez?je.
Klasszikus, egyszer?, ám kifinomult, színes írói sítus jellemzi. Több mint harminc könyve jelent meg eddig, köztük novellák, esszék, regények, mesék, indiai mítoszok fordításai, publicisztikái jelentek meg, a materialista nyugat kritikusaként tartják számon, aki folyamatosan a szegények és a kirekesztettek védelmében emeli fel hangját.
Magyarul a Szerelmesek éjszakája – Mai francia elbeszél?k cím?, 1967-es francia novellaantológiában jelent meg el?ször (Gyalogember cím? novella, Bajomi Lázár Endre fordításában). Majd 1968-ban a A láz ( La Fievre) cím? regénye, 1970-ben A háború (La Guerre, ford: Rónay György) cím? regénye jött ki az Európánál, 1975-ben jelent meg a Terra Amata cím? regénye Tellér Gyula fordításában, aztán nagy kihagyás után 1998-ban jelent meg az Aranyhalacska szintén az Európánál. Legújabb magyarul megjelent munkája a 2003-as Körforgás (Révolutions) cím? önéletrajzi regénye, amely 2006-ban jelent meg az Európánál.
Forrás: www.litera.hu
Az elmúlt tíz év irodalmi Nobel-díjasai:
1998. – José Saramago portugál író, akinek „képzeletb?l, együttérzésb?l táplálkozó és iróniával átsz?tt példázatai újra meg újra kézzelfoghatóvá tesznek számunkra egy illuzórikus, tovat?n? valóságot”.
1999. – Günter Grass német író, aki „fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be”. Az indoklás mint a XX. század egyik kiemelked? irodalmi m?vét emelte ki az 1959-ben megjelent A bádogdob cím? regényét.
2000. – Kao Hszing-csien 1988 óta Párizsban él?, francia állampolgárságú kínai író, aki munkássága „egyetemes érvényének, keser? belátásának és nyelvi leleményességének” köszönhet?en új utat nyitott a kínai regény- és drámaírásban”.
2001 – Vidiadhar Surajprasad Naipaul trinidadi születés? brit író „a lényeglátó elbeszélésmódot megvesztegethetetlen, tüzetes vizsgálódással egyesít?, utánozhatatlan hangvétel? m?veiért”.
2002 – Kertész Imre „írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
2003 – John Maxwell Coetzee dél-afrikai író, akinek regényeit „jól felépített szerkezet, gazdag párbeszédek és briliáns elemzések jellemzik”. Az indoklás kiemelte az író „könyörtelen kritikai szellemét” és „kegyetlen racionalizmusát”.
2004 – Elfriede Jelinek osztrák írón?, akinek regényei és színdarabjai „különleges nyelvi er?vel leplezik le a társadalmi klisék abszurditását és ezek leigázó hatalmát”. Az indoklás kiemelte m?veinek zenei kontrasztjait.
2005. – Harold Pinter angol drámaíró, aki „színdarabjaiban feltárja a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatol az elnyomás zárt térségeibe. Pinter visszahelyezte a színházat alapjaira: a körülzárt térre és a kiszámíthatatlan párbeszédre, amelyben az emberek ki vannak szolgáltatva egymásnak, s amelyben a látszat porrá omlik”.
2006. – Orhan Pamuk török író, aki „miközben szül?városának melankóliáját kutatta, új szimbólumokban gondolkodva vizsgálta az egymással folyton ütköz? és összefonódó kultúrákat”.
2007. – Doris Lessing perzsiai születés? brit írón?, aki olyan „n?i tapasztalatokkal rendelkez? elbeszél?, aki (m?veiben) kétkedéssel és látnoki er?vel vizsgálja a megosztott civilizációt”.
2008. – Jean-Marie Gustave Le Clézió francia író „új kiindulási pontok, költ?i kalandok, érzéki extázis szerz?je, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatója”.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:34 :: H.Pulai Éva
