Apja állami tisztvisel? volt, akinek korai halála után az ifjú Francis anyjával együtt a Pireneusok tövében fekv? Orthez-ba vonult vissza. Itt is lett közjegyz?gyakornok, ett?l kezdve élete látszólagos eseménytelenségben telt. Még érettségiz?s diákként próbálgatta költ?i tehetségét, verseit eleinte titkos füzeteibe jegyezte le. Kés?bb a munka mellett állandó foglalatossága lett az írás, családjának történeteib?l, az Antillákon dolgozó orvos-nagypapa életéb?l, környezetének történéseib?l születtek költeményei, amelyeket a helyi nyomdásznál adatott ki kis versfüzeteiben.
1896-ban jelent meg Egy nap cím? drámai költeménye, költ?i alteregója egy idillien eseménytelen napjának meséje, amellyel elnyerte André Gide barátságát, s Mallarmé is felfigyelt rá. Ellátogatott Párizsba, ismeretséget kötött néhány neves íróval, majd ismét visszavonult a vidéki életbe, távol a különböz? irányzatoktól, iskoláktól. 1897-ben a Mercure de France márciusi számában közzétette manifesztumát, amelyben megfogalmazta saját egyéni stílusának ars poeticáját: a valóság h? visszaadását, a költészetbe való visszaemelését t?zte ki céljául.
1898-ban jelent meg els? gy?jteményes kötete, A hajnali harangszótól az esti harangszóig címmel, amely egyértelm? sikert aratott a kritikusok és az olvasók körében is. Jammes-ot „az egyszer? élet méltóságának költ?jeként” emlegették, egyik kritikusa szerint elég ezt az egy könyvét elolvasni, mert „a jammes-izmus minden lényeges eleme megvan benne”. Könnyed kézzel és egyszer?ségében is elegánsan ábrázolja a jellegzetes emberi figurákat, a kisvárosból és a vidéki életb?l vett jeleneteket, a természet elemeit, virágokat, fákat, állatokat. Különösen a szamarakat szánta és szerette, több tucat versében is f?szerepl?vé tette ?ket. Naiv der?, finom humor, groteszk látás jellemzi költeményeit, amelyeknek formai könnyedsége is újat hozott a francia lírában. Sorra jelentek meg verseskötetei (A kankalinok gyásza, Elégiák, Az élet diadala), s lírai, bánatos leánynovellái, amelyek magyarul a Három különös leány története cím? kötetben olvashatók. Claudel hatására visszatért a katolicizmushoz, de vallásos lírájából hiányzott minden kegyesked? szándék, morális pátosz.
1907-ben néhány heti levelezés után feleségül vette egyik rajongóját, akivel hat gyerekük született. 1921-ben a család a baszkföldi Hasparrenbe költözött, ahol a költ? egyik tisztel?je házat és kis birtokot hagyott rá. Otthonából nem nagyon mozdult ki, író barátaival kiterjedt levelezést folytatott, s szívesen látta a hozzá zarándokoló rajongóit is.
1938. november 1-jén hunyt el, azon a napon, amikor egyik lánya kolostorba vonult. Az orthez-i ház napjainkban az emlékére alakult Francis Jammes Társaság székhelye.
Forrás: KultúrPart
Francis Jammes: La comme coule…
II.
S oly halk s szelíd az álmod, hogy halkan s szeliden
Megnyílik t?le ajkad, minthogyha csókra várna,
Mit álmodol? talán egy sziklabérci, sárga
S lila virágu rétet, hol hószín nyáj pihen?
Ezt álmodod? vagy azt, hogy erd? mélyiben
Zeng? forrás bugyog susogva a mohára,
Vagy nyúlfiat riaszt egy rózsa-kék madárka,
Mely illó pókfonálért cikáz a légbe fenn?
Azt álmodod: a hold hortenzia-virág?
Vagy hogy a kút fölé myrrhás akácfaág
Hullatja szirmait, mint h?s arany havat?
Vagy hogy a kút vödrében úgy reszket ajakad
Viszfénye, mint szirom, mit rózsafákhoz érve
Sodort le enyhe szél a víz ezüst szinére?…
Tóth Árpád fordítása
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:31 :: H.Pulai Éva