Kováts Péter : Celine

Tisztelgés egy csodálatos m?vész elött.

ÁÃ???ll a N? a színpadon
és énekel, énekel nekem.
ÁÃ???rad az érzés, a zene,
csodálatos harmónia
CELIN DION

 

 

„Mindenek felett szeretlek”

szól a dal,

és érzem, minden rezdülése

bennem remeg.

 

A csodálatos hang,

a csodás melódia,

felidézi bennem képedet.

 

Egy percnyi varázs,

múló pillanat,

mindent elmond

két perc alatt.

Kezdi reményked?n,

folytatja boldogan,

a dal végén

szeme már könnyben van.

 

Tiszavirág lét?

érzések lobbannak,

megragad, felemel,

majd elemészt egy pillanat.

 

A dal véget ér.

Hangjai még itt

csengenek bennem,

De vége. A taps felcsattan,

a m?vészn? mosolyog,

köszöni a tapsot,

egy mozdulat,

kitörli könnyeit,

hiszen csak játszott,

de könnye valódi volt!

Átélt reményt, boldogságot,

vágyat és mély fájdalmat.

 

Nincs id?.

A m?sor megy tovább,

pattogó ritmus nyomja el

az el?bbi melódiát.

 

Nos, – lehet tenni így,

amíg színpad az életed.

Egy villanásra megmutatni

fájdalmat, szerelmet,

aztán…..

Aztán meghajolni szépen,

suta mozdulat,

kitörli a könnyeket,

felnézni mosolyogva,

igen .. – semmi baj,

ez volt az életed !

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.09.21. @ 13:41 :: Kováts Péter

Szerző Kováts Péter 69 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.