Fecske Panna : Ősz

 

 

Párás csókot lehelt a hajnal,

borzongva léptünk tova,

arcunkon a megszokás ócska maszkja,

varázsütésre bénultunk bele

lárvamód a mázgás városi reggelbe,

valahol az utca végén ébredt a Nap,

álmos pilláin itt-ott felhőmaszat kuporog,

az útmenti öreg fák

vagyonokat szórtak lábunk elé,

arany, ezüst, réz…

az ősz csalóka kincseit.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.09.03. @ 08:15 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 252 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...