Fecske Panna : Egy pillangó halála

Szitált az es?, amikor kilépett az utcára. Még sötét volt, nyirkos hideg kúszott kabátja szárnyai alá, begombolkozott hát. Csend volt, csak a mulatóból kisz?r?d? zajok foszlányait lehetett hallani. Körülnézett, mintegy konstatálva, semmi sem változott. Szemközt az öreg bérház kapujában felgyulladt a lámpa, valaki munkába indult. Táskájába nyúlt, cigi után kutatott, úgy rémlett neki, hogy még van még egy szál a dobozban. Ujjai kitapintották a gy?rött csomagot, jobb volt, mint várta, marad egy kés?bbre is. Rágyújtott, kissé remeg? kézzel, majd gallérját nyaka köré szorítva gyors léptekkel indult meg a buszmegálló felé. Messzire volt, a hosszú utca túlfelén a lámpák vakon meredtek lefelé, nem szeretett gyalog járni. Sötét, zsivány környék volt ez, csak a pénz, és a biztos munka miatt jött ide. A mulató tulaja régi kuncsaftja volt, még azel?ttr?l ismerték egymást, hogy megszedte magát. Örömmel vette fel ?t táncosnak, még a szokásos asztalpénzt?l is eltekintett egy-egy kósza numeráért cserébe. Már hét éve, hogy ebben a leprafészekben táncol. Egy szélroham visszafújta arcába a cigifüstöt, köhögni kezdett. Le kellene szoknia, gondolta bosszúsan, eldobva a csikket. A piálásról már leszokott, az nagyon meglátszott az arcán meg a testén. Senki sem fizet egy széthullott arcú kurvának.
A szó élét?l még most is megborzongott, pedig nem volt mit tagadni. A táncolásból nem tudta volna fizetni a lánya balett óráit, sem az angol korrepetálásokat. Sokba került a kis dög, de nem bánta, azt se bánta volna, ha kétszer ennyibe kerülne.
Léptei visszhangozva koppantak a vizes úton, egyre jobban fázott, talán a fáradtság, vagy az egyre er?söd? hiányérzet folytán. Nem tudta eldönteni.
Jó estéje volt, többen kérték, hogy táncoljon az asztalukon, és még a rúdon is kapott jattot. Nem beszélve arról a négy oroszról, akik hátrakísérték. A közeli emlékre elfintorodott, lába között még mindig érezte a sajgó fájdalmat. Teljesen részegek voltak, nem tör?dtek semmivel, egyszerre akartak mindent. Úgy összemarkolászták, hogy jajgatott, még a Krüger is benézett hozzá, nincs-e valami baj. Most mégis elégedett, kéthavi fizetése lapult a retiküljében, kifizeti a gyerek iskoláját, a tanfolyamokat, a számlákat, és még marad elég egy adagra is. Az lesz a nap fénypontja. Ha belövi magát, akkor semmi sem számít, egy kicsit kiléphet a valóságból, csak egy röpke órára.
Amióta leállt a piával, rászokott a porra, az egyik kuncsaftja kínálta meg vele, ami után akkorát élveztek együtt, hogy a pasi dupla lét adott. Azóta ha csak megtehette, anyagozott. Ez nem ártott a b?rének, nem kellett szurkálnia magát, nem volt másnapos. Mondjuk mostanában egyre jobban kívánta, de ez csak a fáradtság miatt van, magyarázta be magának.
Megcsikordult mögötte egy k?, hátranézett, de csak egy elsuhanó árnyat látott. Kóbor macska. Itt hemzsegnek a megunt, kidobott állatok. A szél er?sebben kezdett fújni, didergett, és megszaporázta a lépteit. A buszmegállóban legalább talál némi menedéket az es? el?l. Nyúlós sötétség ölelte körül, eszébe jutott, hogy kislány korában mennyire félt a sötétben. Anyja rendszeresen bezárta a pincébe, ha rosszat csinált, kés?bb már akkor is, ha nem. Apja dokkmunkás volt, durva és er?szakos, tizenkét éves volt, amikor részegen leteperte. Utána két hétig nem mehetett iskolába, de még a boltba sem, nehogy valakinek elmesélje. A hallgatásról a mindennapos masszív verés gondoskodott.
Mire végre kiengedték a lakásból teljesen megtört. Megpróbált leugrani az iskola második emeleti teraszáról. Nem esett elég nagyot, csak a lába törött el, végül a kórházban egy pszichológus próbálta kihúzni bel?le, miért ugrott. Nem mondott semmit, mégis, mikor hazavitték az anyja úgy elverte, hogy felkelni sem tudott, lerugdosta a pincébe, és rázárta az ajtót.
A sötétt?l való irtózás feln?tt korában sem múlt, csak csillapodott.
Ismét neszezés. Olyan hirtelen fordult hátra, hogy megszédült. Semmi. Az utca kihalt, valahol a távolban sziréna hallatszott, meg kutyaugatás.
Már nem volt messze a buszmegálló, ott már m?ködnek a lámpák is rendesen. Csak addig kell eljutni. Valahonnan a lelke mélyéb?l kezdett felkúszni a félelem, az az ismer?s pánik, amit évek hosszú sora alatt sikerült elfojtania.
Az els? alkalom után apja rendszeresen használta, méghozzá az anyja szeme láttára. Néha, ha eleget ivott, akkor a n? is részt vett a mókázásban, nem tör?dve a lánya nyüszít? vonaglásával.
Mert csak nyüszíteni mert, kés?bb még azt sem. Amikor az apja dolgozott, akkor az anyja neki támadt, rázúdítva minden felel?sséget az undorító fajtalankodás miatt. Ringyónak titulálta, mintha bizony lett volna választása! Három évig ?zték a kisded játékaikat, apja egyre vadabbul gyötörte, mind jobban fejl?dött a teste. Teherbe esett. Sokáig titkolta, végül anyja jött rá a dologra, egyik reggel, amikor a vécécsésze fölé görnyedve öklendezett. A pillanat tört része alatt átlátta a dolgokat, a hajánál fogva rángatta ki, miközben rugdosta, ütötte, ahol érte. A pincében landolt.
Este, amikor megjött az apja, hallotta, ahogy veszekedtek. Végül nyílt az ajtó, ?rjöng? apja irgalmatlanul megverte, többnyire a hasát ütötte, majd kidobta a házból. Megveszekedett félelmében, hogy kiderül a tette, megfenyegette, ha bármit is elmond, megöli. Ett?l nem kellett volna tartania, annyira szégyellte magát, hogy eszébe se jutott beszélni a vele történtekr?l.
Hetekig ténfergett az utcán, nyár lévén legalább nem fázott.
Az utcáról szedte fel a n?, csinos volt, kedves, magával vitte a belvárosba. A férje, egy magas jókép? ügyvéd semmit sem kérdezett. ? mégis mindent elmesélt az elejét?l, a végéig. Náluk hordta ki a babát is, a férfi hamis papírokat szerzett neki, elintézték az örökbefogadást.
A kórházban azonban nem tudott lemondani a lányáról. Olyan kicsi volt, olyan védtelen. A házaspár nem lep?dött meg ezen, szó nélkül hazavitték ?ket, majd egy délután furcsa kívánsággal álltak el?: fizesse meg a tartozását.
Üzleti partnerük érkezett vendégségbe hozzájuk, egy német. Jól szituált, kopaszodó, negyvenes pasi, aki élvezettel nézegette, majd vacsora után behúzta a szobájába.
Akkor sírt utoljára. Felfogta, hogy semmit sem változott a helyzete, csak finomabbak lettek a módszerek. A német után újabb, és újabb üzleti partnerek jöttek. ? pedig törlesztett.
A lánya felcseperedett, három éves volt, amikor egyszer csak összepakolta minden cuccukat – egy b?röndbe elfért az összes – és meglépett.
Kevéske pénzén kivett egy lakást, majd munka után nézett. Hamarosan rájött, hogy végzettség híján, semmire sem megy, takarítani kezdett egy lokálban. Itt ismerte meg a jelenlegi f?nökét. Kitartóan járt utána, végül kinyögte mit akar. Pénzt ajánlott, nem is keveset, havi pár alkalomért annyit kapott, hogy fizetni tudta az albérletet, és meg is éltek ketten.
Kés?bb persze többet akart, saját lakást, a gyereknek jobb ruhákat, iskolát. Hirdetésére b?séggel jelentkeztek a férfiak. Jól ment, megvette a lakást, alig egy év múlva.
Most meg itt van. Ebben a nyüves lokálban táncol.
Még pár lépés, és odaér a megállóba, tért vissza a múltból.
Egy kéz fonódott a torkára, er?sen megszorította, úgy, hogy leveg?t sem kapott. Majd egy mozdulattal berántotta a sikátorba. A mocskos földön találta magát, fölötte egy sötét arcú fickóval. Nem látta jól, de mintha ismer?s lett volna az az arc… olyan ismer?s. Cibálta róla a ruhát, kabátjáról leszakadtak a gombok, leveg?ért kapkodott, kezei nem találtak fogást a férfin.
Karmolni próbált, de hatalmas pofont kapott, kicsit belekábult.
Leszakadt róla a bugyi, érezte, ahogy belé hatolt, durván, kíméletlenül. Ez nem volt számára újdonság, már-már nevethetnékje volt. Ironikus. A kurva, akit meger?szakolnak. Hát nem morbid?
Egy pillanatra enyhült nyakán a szorítás, csak annyira, hogy lélegzethez jutott, majd ismét rázáródtak az ujjak. Elengedte magát. Ha nem ellenkezik, hamarabb szabadul. Régi lecke.
Újabb leveg?korty, újabb szorítás, hallotta, ahogy a férfi kapkodja a leveg?t, majd egy gyors rángással elélvezett.
Vége, gondolta. Elengedi.
A férfi tényleg elengedte, ahogy arrébb gördült róla, egy fénysugár megvilágította az arcát. Megdöbbent. A döbbenet átcsapott félelembe, gyorsan elkapta a tekintetét. Csak rá ne jöjjön, hogy felismerte. Arrébb mászott, majd talpra állt és futni kezdett, ki a sikátorból, a megálló felé. Hallotta maga mögött a gyors lépteket. Cip?je sarka megbicsaklott éppen akkor, amikor a torkára szorult valami. Az esésben meggátolta a hurok, meg a hátába nyomuló test. Fuldoklott, odakapott a nyakához, ujjai megcsúsztak valami sikamlós, meleg folyadékon.
Vér.
Érezte, hogy bepisilt a félelemt?l, már nem érdekelte semmi sem, csak szabaduljon, hazamehessen a lányához.
Egy rántást érzett, reccsent a gerince.
Az es? s?r? cseppekben kezdett hullani a kih?l? testre.

Legutóbbi módosítás: 2008.09.21. @ 17:34 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...