Balog Gábor -csataloo : Ima az ébredésért

 

 

Kár, hogy az értelem

kevés volt bennem.

Ágon levél leng

még fogja kocsánya,

ragaszkodna. Magányba,

röptébe, szárnyalásba

társtalan miért

vinné a vágya?

Itt még tartozik….

Anyjához, a fához.

Bedolgozóként földhözkötötthöz,

életadó tavaszi rügyhöz, mib?l kin?tt.

Társas magányban telt tavasz,

és jó volt egyívásúakkal

ringatózni szélben….

Nyári nap ismer?sként köszönt,

ígért szerelmet. Id?nként

hideg vízözönt zúdított

nyakába némi felh?….

Levél. Ivartalan,

nem term?, csak munkás, esend?.

Láthatatlan egy a lomb között…

Hiába vágyak, hiába társak,

egyazon ágon együtt pusmogón.

Elmúlt egy élet.

Szélben ringatón mesélt meséket

süket füleknek.

A fagy kése vár metszeni

az ág fokán a maradékot.

Este lesz, szokásos. Hideg.

Élek e még?

Felkelek-e holnap is

nélküled dicsérni

Isten szép világát?

 

 

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.