Kár, hogy az értelem
kevés volt bennem.
Ágon levél leng
még fogja kocsánya,
ragaszkodna. Magányba,
röptébe, szárnyalásba
társtalan miért
vinné a vágya?
Itt még tartozik….
Anyjához, a fához.
Bedolgozóként földhözkötötthöz,
életadó tavaszi rügyhöz, mib?l kin?tt.
Társas magányban telt tavasz,
és jó volt egyívásúakkal
ringatózni szélben….
Nyári nap ismer?sként köszönt,
ígért szerelmet. Id?nként
hideg vízözönt zúdított
nyakába némi felh?….
Levél. Ivartalan,
nem term?, csak munkás, esend?.
Láthatatlan egy a lomb között…
Hiába vágyak, hiába társak,
egyazon ágon együtt pusmogón.
Elmúlt egy élet.
Szélben ringatón mesélt meséket
süket füleknek.
A fagy kése vár metszeni
az ág fokán a maradékot.
Este lesz, szokásos. Hideg.
Élek e még?
Felkelek-e holnap is
nélküled dicsérni
Isten szép világát?
Legutóbbi módosítás: 2008.09.19. @ 20:10 :: Balog Gábor -csataloo
