Kerestem magam
vakító fehérbe öltözött
felh? vánkosok között.
Kerestem magam
ott, ahol kristály akarat
könnyedén rak gyémánt falakat.
Kerestem magam
vaj puha álmok ében,
suttogó, b?vös erdejében.
Ott voltam,
ahol s?r? a monoton könnyez?,
hidegen zuhogó es?.
Ott voltam
tó tükrén kacsázó k?ben,
minden felperzselt mez?ben.
Ott voltam,
és nem felejtem azt ott,
ahogy a jégtest? ész virrasztott.
Kértem Istent, hogyha van,
mutassa meg nekem magam.
Testemet nyomja közönyös hant,
zokogó lelkem az égbe zuhant.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.15. @ 05:01 :: Vadászi Árpád