Vadászi Árpád : A tigrisb?rbe bújt bárány

 

A báránynak az kölcsönzött bájt,

hogy mindig kerülte a bajt.

Gondosan került minden csehót, lebújt,

de egyszer az ördög valahogy belebújt,

és azt sziszegte a fülébe,

ez a kénk?szagú falábú,

hogy ne járjon a világon p?rén,

viseljen tigrisbundát a b?rén.

A gondolatot azonnal követte a tett,

a bárány takaros tigris pótlék lett.

 

– Minden reggel tigrisként kéne kelni,

és durva nótákat énekelni.

Kit érdekel már a gyapjú borítón

átsz?r?d? bari bariton.

Mindenkibe mindig bele kéne kötni,

pontosan a pázsit kell?s közepére köpni.

Mióta csíkos a sz?röm,

a gyengeséget nem t?röm.

 

Hogy megtörje ezt az idilli képet,

a farkas csendesen a képbe lépett.

A bárány feledte a men? tigris felmen?ket,

a csíkos barátokat, és a csíkos barátn?ket,

feledte rettenthetetlen sárga-fekete apját,

futásnak eredt és mentette a saját gyapját.

Legutóbb szerkesztette - Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.