Szilágyi Hajni - Lumen : Óriássá nőttél bennem

Hittem, hogy jön majd

az ezerarcú nyár…

Te jöttél, s belémrobbantál,

mint augusztusi csillag

az éj végtelen-mély kútjába,

hol egykor néma árnyként

szendergett a vágy,

most örvényedben lángol a világ.

 

s mint anyjában a gyermek,

úgy nőttél bennem óriássá,

pupillám lüktető, zöld mélyén

hangtalan ( velem ) vajúdtál,

lélektintából festettél szelíd mosolyt

a reggelek fénytelen arcára,

kócos álmaim múlt-ráncait

lágy hullámként simogattad…

 

Hiszem, hogy lesz még

ezerhangú zsongató tavasz,

zuhogó kék, őszi esőben táncoló

mezítelen gondolat,

s osonva keringőt lejt majd

ablakunk alatt a jégcsipkés vén-tél,

álmokat álmodik velünk jövő-anya

fátyolvilágunk ringató bölcsőjén.

 

s mint anyjában a gyermek,

most úgy lélegzel bennem, 

a szerelmet már érted,

csak veled vétkezem,

esténként visszakucorogsz

hazatérő, fáradt testembe,

fényt gyújtasz csendben

ruhátlanul hömpölygő lelkemnek…

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"