Avi Ben Giora. : A szolgáltató

Nyomtatás

A szolgáltató

– Kérem, ne tolakodjon, láthatja, hogy én is sorban állok.

– De nekem sürgős dolgom van.

– Itt mindenkinek sürgős dolga van.

– De nekem nagyon sürgős nagydolgom van.

– Képzelje, nekem is.

– He, maga ott, jöjjön csak vissza, még nem fizetett – kiáltott a szolgáltató egy vendég után.

– Azonnal, de most sietnem kell. Majd visszafelé jövet elintézzük.

– Elnézést, ne haragudjon, hogy munka közben zavarom, de szeretnék egy kis tájékoztató jellegű riportot írni, érdekes szakmákról.

– Csak tessék, tessék, de talán telepedjen ide mellém. Most van a csúcsforgalom és kérem, legyen egy kis türelemmel.

– Látom, kérem, nem is akarok zavarogni. Ha nem megfelelő az időpont, akkor visszajöhetek, amikor önnek is jó.

– Maradjon csak és kérdezzen, egyáltalán nem zavar.

– Először is talán, ha szabadna megkérdezni a kedves nevét?

– Ha nem muszáj, akkor inkább inkognitóban maradnék. Nagy kérem a konkurencia és nem szeretnem, ha bizonyos szakmai fogások idegen kezekbe kerülnének.

– Ahogy parancsolja, de ígérhetem önnek, hogy semmilyen adat nem kerül majd idegen kezekbe. Legalábbis tőlem nem.

– Hát vagy húsz évvel ezelőtt, sőt talán régebben az egyik rokonommal már készítettek egy ilyen riportot, de az még akkor volt. Tudja, még az antivilágban, amikor maszekoknak csak különleges engedélyek beszerzése után, és természetesen megfelelő kapcsolatok ismeretében adatott meg az engedély a nyitásra. Pontosabban nyitni nem is kellett, mert az adott volt. Ellenben az üzemeltetésre külön engedély kellett. Na, de hát megkaptuk, azóta is dolgozunk rendületlenül.

– És ha szabadna kérdezni, melyik rendszerben volt jobb az üzlet?

– Tudja, ez teljesen mindegy. A mi iparagunkra nincsen hatással a politikai élet. Ide mindenki politikai állásfoglalástól független bejöhet, ha lefizette a megfelelő tarifát. Nem mondom, anno az antivilágban az emberek fizetési kedve ilyen esetekben nagyobb volt. Na, de manapság minden másképpen megy. Láthatja az úr. Nálam sorban kell állni és rend a lelke mindennek. Aki nem fizetett, annak nem jár a szolgáltatás, és nálam aztán nagyon széleskörű szolgáltatást kapnak a kuncsaftok. Extrákat tudok biztosítani és nem is akármilyeneket.

– Mondana talán egy példát?

– Kérem, először is teljes a korrekt diszkréció. Többféle minőség van. Egyszerű népies, valamint extra és szuper extra. Minden a vendég kívánsága szerint. Van durva, egyszerű, finomabb és egészen puha, bársonyos is. Na meg hát az illatok sem akármilyenek ugye. Jaj, bocsánat, de a munka szólít – intette türelemre a riportert és felemelte a hangját:

– He, maga ne próbáljon csak úgy kislisszolni. Még mindig nem fizetett. Azt mondta, hogy visszafelé intézzük. Hát most van visszafelé. Vagyis szeretne kimenni, de még nem fizetett.

– Mivel tartozom?

– Tehát egy sima népies volt. Nyolcvan forint.

– Mennyi?

– Most mit játssza a süketet? Másutt ezért egy szászast fizetne. Na, pengesse ide azt a nyolcvanat és itt a számlája… Tetszik látni, hogy milyenek? Képes lenne fizetés nélkül távozni. Bizony manapság mindenfele emberek megfordulnak nálam. Azelőtt a kisdolgokkal csak beszaladtak, aztán ha fizettek jó, ha nem úgy is jó. Pusztán a vendég akaratától függött. Na, de manapság? Kérem mindenért fizetünk. A parkolásért, a különféle szolgáltatásokért. Ez is szolgáltatás ugye, éppen ezért fizetni kell érte. – Ne tessék türelmetlenkedni. Még foglalt a fülke. Menjen oda a másikba, az még szabad.

– Tessék mondani még valami érdekeset.

– Hát kérem ugye, mint mondottam különféle kategóriák vannak. Na már most, a méret is indokolja. Mert nem mindenkinek elég az egyszerű népies, van, akinek extrára van szüksége, sőt előfordul, hogy szuper extrára. Ezekből van mindig a parázs vita. Én nagyon szívesen kiszolgálok mindenkit, de nekem is ugye, vannak költségeim. A különféle anyagok, amiket használok és sajnos manapság semmi sem olcsó. Én is fizetek mindenért. – Százötven, uram. Parancsol? Na, ne vicceljen már. Egy díjbirkózónak dicsőségére válik, amit itt alkotott. Simának nem tudom lekönyvelni, extrának kell vennem. Na, jó, kap egy kis kedvezményt, adjon egy százast. – Aztán akkor még nem beszeltem a befektetett saját, kemény munkámról sem. Mert fő a tisztaság. Régebben, az antivilágban pont ezért inkább hozzánk tértek be, de ma már egy átlagos hely is sokat ad a nívóra. Ezért van szükség arra, hogy mindig tiszták, és kiszolgálásra azonnal alkalmas legyen a fülke. Csak menjen át az úr egy átlagosba. Mindenütt a táblák: „Ezt ne használd, csak a kezedre!” „Ne pazarolj feleslegesen! Gondolj az utánad jövőre!” Nálam egy ilyet nem lát. Én kérem, saját magam szolgálok ki mindenkit. Még kisdolognál is. Mert hát vannak sürgős esetek, amikor ugye, a csőrepedés fenyeget. De van ennél rosszabb is. Ilyenkor extrákkal szolgálhatok és ugye, ma már igényesek az emberek. Kalvin Kleintől kezdve mindent kell tartanom, mert nagyok az igények. Na, meg a különféle szerek is ugye, széles skálán mozognak. Armani, Disel, Old spice, valamint Raco Raban. És ez csak a férfi front. A nőiről jobb nem is beszélnem, mert ott aztán néha még rá is fizetek. Ha versenyben akarok maradni, mindenről gondoskodnom kell. Az Ob–töl egészen az Allday–ig bezárólag. Meg ugye, a többi szer sem semmi. Tresor, Chanel fünf és a többi. Ja, kérem szépen, mondtam az elején is, hogy ezek már nem azok az idők, mint régen. – Hallja maga, a kéztörlőt ne csak simán nagyívbe, elegánsan a földre dobja! Ott a külön szeméttároló kübli. Vagy otthon is így dobálja? Mit szeretne az úr? Ja, csak dupla Gilettem van és a habot maga keverje ki. Ja, a kölnivizet az after shavet majd utána, ha a számlát intézzük.

– Nagyon érdekes és sokoldalú a munkája. Nem is tartanám fel tovább önt, mert látom, megint sokasodik a nép.

– Jaj, nálam mindig sokasodik a nép. Mindig van valami bajuk az embereknek, tudja ezt jól maga is. Szükséglet ugye, amit ki kell szolgálni és nem mindegy, hogy hogyan. Mert hát fel kell ebben is zárkóznunk a nyugathoz, ha már EU tagország lettünk.

– És tessék mondani, hogyan értékelik az emberek a munkáját?

– Hát láthatta most egy kicsit. Ki így, ki úgy. De van a fix tarifa. Nálam nem kell a hálapénz sem. Persze van, aki ad, de az más. Ugye az állandó kuncsaftoktól ez természetes, de az újak is szépen adnak. Mert ha meg voltak elégedve, akkor visszajáró vendég válik belőlük is.

– Köszönöm önnek a riportot és a viszont látásra.

– Legyen máskor is szerencséje, hogy az útjába esem, amikor szükségét érzi.

– Még egy kérdés. Mit kérne a kedves közönségtől, hogy jobban tartsanak be?

– Időnként használják az öblítő zsinórt, illetve gombot. Nem mindenütt működik még az automata…