Serfőző Attila : Fázós reggel

 

Mellém ültél, csak úgy…

– de úgy tudsz hatni rám.

Nincs létezés nélküled.

Se tér, se idő, semmi lüktet,

az abszolút zéró falán.

Sötét terem, dermedt csend.

Megsűrűsödött vérben

hömpölygő kétség,

hogy van-e értelme

holnapra ébredni? Nincs,

és nem is lehet nélküled lét.

Mellettem rohanó tárgyak,

viasztestű, árva valamik.

Szippantok a zúzmara porából,

s egyre mélyebben, a mélybe,

a mélyedbe taszít.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Serfőző Attila
Szerző Serfőző Attila 484 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.