Kovács-Cohner Róbert : Mélység és Magasság

A Párhuzamosok ciklusból

 

 

Én: aki állok arcomon redőkkel,

azt mondom, kutattam, ha rámtalálnak.

Én harcot vívtam szörnyű felmenőkkel,

s mondtam búcsút Istennek, Anyának,

ki hegyre vitt volna fülledt katlan-ölekből.

Hová tűnt volna körűlem a hajnal

a szembe fúródó szörnyű sugarakkal,

s hogy nézhettem volna szembe fehér magammal,

ha hagyom, hogy stigmáim fent iszonyú robajjal

egyszersmind örökre behegedjenek?

Szakadjanak fel egybeforrt varratok –

a katlanban igazán szabad lehetek.

 

Fénylőn jött, szárnyai felhőkhöz ütődtek,

s mellettem puffant: megadta magát.

Szeméből a hegy fényei visszaverődtek,

s dúdolni kezdte az ormok dallamát.

Én kitéptem szárnyait, kivájtam szemét,

a sárba döntöttem, megnémítottam.

Letéptem illatát, eltörtem kezét –

nem tudott ölelni, de én átkaroltam.

 

Csak aztán kértem meg: vigyen fel oda,

dúdolja a magasság dallamait.

Vérző arcára leheltem, magamévá tettem,

oltárrá tettem sápadt keble halmait.

Szemébe néztem, s a tátongó üregben

láttam vergődő lelke labirintusát.

Könnyemmel töltöttem fel, s a víztükörben

magam láthattam – kifordult önmagát.

 

Néma vagy! Néma, bűnös és esetlen!

Hiába hallgatsz, tudom honnan jöttél.

Miért feküdtél ide, kivágott szemedben

bűnömmel, s fényekről miért énekeltél?

Láthatod: innen már nincs hová zuhannom.

Örök hajnal van: már nem ragyogsz.

Így kell lennie. Mind el kell árulnom,

ki értem jön, hogy megváltson. Nem mozogsz.

 

Hallgasd a hajnalt. Hajtsd ide fejed.

Lemostam rólad a magasság fényeit:

hidd el újra, hogy létezik a hegy.

Érezd te is a sugarak éleit

vénáidban: megvált a fájdalom.

Innen nem látni rá. De belőlem mered.

Érezd régi erőm kihűlt karomon.

Nem emlékszel. Felejtesz. De itt elhiheted:

a fent csak hit által lehet valóvá.

Fekete lettél – menj! Még megmászhatod

a sejtjeidből kitépett rögöket.

Nem kellesz. Árulásom meg nem válthatod.

 

Én: itt állok, és te: egyre távolodsz.

Szemeid cserepe lábamnál hever.

Szárnyatlan botorkálsz, néha összerogysz –

megalázottan vonszolod magad a reggelbe.

 

Én nem láthatom a hegyet. Csak a fellegekkel

álmodom néha. Nincs már mit megbocsájtanom.

Hűsen csitít a hegyről jött eső. Hagyom.

Hiszem a csúcsokat, mert nem láthatom.

Fények szakítják át szomjas tüdőmet –

neked intek. Tán meglátsz. Felemelt karom

a nincsbe akad, megremeg. Húsom

bűneim lükteti: szabadság. Minden erőmet

gyilkosságokba öltem. Gyenge vagyok. Fehér, mint a kő.

Üres arc lángol. Öklömnyi kráter. Ne hívjatok.

Anyám a néma föld. Megfeszülök. Maradok.

 

Én: aki állok, sohasem ragyogtam.

De elloptam angyalok szembogarát.

Magamat hajnalban Júdásnak hazudtam,

hogy katlanná tehessem a Golgotát.

Árulásaim hitet adhatnak:

talán más már látta a hegyet.

Gyennyedző sebeim néha meghatnak,

s Isten szemébe öntöm könnyemet.

 

Percek, órák, napok száguldoznak át

rajtam, űrt vágva lelkem helyére.

Én választottam a magam katlanát,

hogy emlékezhessem néha szemére:

hogy megválthassam szörnyű vétkeimmel.

Szememben szemük, ahogy állok itt

fülledt idők ölében, kiszakadt vigyázban.

Ellopom néha angyalok álmait,

hogy értsem, mit áldoztam fel magamból:

és lenéznek rám talán, ha létezik a hegy,

lenéznek a mélységbe magasból,

és néha egy-egy kicsit megremeg –

ragyogni látják redős arcomat.

Mert hiszek, és fényük magamba iszom,

s bőrömön a mély vágásokat

nekik áldozom. S hogyha van hegyorom,

 

én áruló vagyok, s a bezárt katlanban

most az égre tárom karjaim.

Nézzetek le, és a megváltatlanban,

ki mindent elárult, ami szent lehet,

mikor csillagot köpülnek a nyitott sebek,

mikor a bűn sercegve olvad jósággá,

mikor sorssá lesznek véletlenek –

fakó szememben váljatok valóvá.

 

2005

 

Legutóbb szerkesztette - Kovács-Cohner Róbert
Szerző Kovács-Cohner Róbert 111 Írás
1986 márciusában születtem Budapesten. A Radnóti Miklós gimnázium elvégzése után az ELTE BTK filozófia szakára jelentkeztem – ezzel párhuzamosan a MUOSZ-nál emelt szintű újságíró képesítést is szereztem. A filozófia mellett az esztétika szakot és a Belső-Ázsia tanszék óráit látogattam. A gimnáziummal párhuzamosan gyakornokként dolgoztam a Kossuth rádiónál. 2008-ban az Esti Hírlap kultúra rovatához kerültem vezető újságíróként, majd a Népszabadság és a Népszabadság Magazin, valamint a Repertoár kulturális cikkeiért feleltem. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. 2007 szeptemberéig az AlkoTó-ház internetes irodalmi portál szerkesztője, előtte pedig a KözKincs főszerkesztője voltam. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. Első önálló kötetem, a neon 2006-ban jelent meg, a Glória kiadó gondozásában. Ephata - álom egy ablak üvegén című kötetem Vedres Csaba zongoraművész (ex-Aftercrying) cd-mellékletével és Veszely István grafikáival 2007 augusztusában került a könyvesboltokba. Jelenleg a Nők Lapja, a Nők Lapja Évszakok, a Könyvjelző, a GameStar magazin újságírójaként dolgozom, az iPhone Hungary-nek pedig szerkesztője vagyok. Mégis: ami a legfontosabb számomra, az a színház. 2009 óta az ország számos színházában játsszák drámáimat (Modern Elektra: 2009 - Vörösmarty Színház, Orfeusz és Etília: 2011 – Pesti Magyar Színház, Jászai: 2012 – Csokonai Színház, Na'Conxypanban hull a hó: – 2012 - Csokonai Színház, Tanár úr kérem, minden másképpen van!: 2013 - Vörösmarty Színház. Bemutató előtt: Boldogságtöredékek: 2013 – Nemzeti Színház, Gyöngéd Barbárok (Hrabaliáda) – 2013, Csokonai Színház). A drámaírás mellett dramaturgként is több színház munkájában veszek részt. 2009-től 2011-ig a Vörösmarty Színház NKA támogatást elnyerő Rivalda magazinjának voltam a főszerkesztője. Műfordítások: Schwarz-Tebelak: Godspell (bemutatta a Vörösmarty Színház), Shakespeare: Macbeth, Agatha Christie: Feketekávé (bemutatta a Vörösmarty Színház). Firka a falra /Kaleidoszkóp könyvsorozat, Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztivál/(2005), Radír (2003, 2004). Cikkek: Haszon magazin (2004), Hírlevél (2005-től Közelkép, Képző-művészet, Fórum, Szakmapolitika rovat), Filozófiai szemle (2005-). Esti Hírlap, Népszabadság, Nők Lapja, Nők Lapja Évszakok, Könyvjelző, iPhone Hungary, Gamestar – utóbbi lapoknál a mai napig dolgozom. Honlapom: http://www.verssorok.hu Írásaim megjelennek még a http://www.artpresszo.hu -n A Héttoronynál 2007 augusztusától 2008 augusztusáig dolgoztam szerkesztőként.