George Tumpeck : A mocisok divatja

*

 

 

 

Ma reggel autómba ültem én,

Bár éreztem, hogy hiba lesz.

Így született meg e költemény,

Ki olvasod, kérlek ne neves.

 

 Találkoztam a rend őrével,

Ki azon nyomban üldözött,

Félreálltam nem pöröltem,

S nyomban odadübörgött.

 

 – Az autó kié? Lopta talán?

Hova megy, és mit akar?

Az enyém az, álltam bambán,

S attól féltem betakar.

 

 Előkerült pisztoly, bilincs,

Lábakat szét, kezet fel,

A seggemet tapogatta,

Ronda mocskos kezekkel.

 

 Megbilincselt az út szélén,

Segítségért kiabált,

Álltam szótlan, értetlenül,

Míg rádiójával kokettált.

 

 Gyorsan jött az erősítés,

Azt nem tudtam, minek kell,

Megnézték a papírjaim,

Tágra meredt szemekkel.

 

 Utána a kocsimhoz ment,

Párat belerugdosott,

Letépte a rendszámtáblám,

S jó nagyokat vigyorgott.

 

 Levették a bilincset is,

Már ott volt a túlerő,

Mind megtudtam az volt a baj,

Ruházatom nem nyerő.

 

 Mondtam neki, balga rendőr

Mi bajod a divattal,

Ha nem tetszik ruházatom,

Szórakozz a fiaddal.

 

 El?vette ceruzáját,

Írástudó volt szegény.

Megírta a feljelentést,

Én meg ezt a költeményt.

 

 Száztíz dolcsi vagy bíróság,

Csak hogy legyen igaza,

Illegális lett manapság,

A mocisok divatja.

 

 Remélem, hogy mája hízik,

Feje léggel van tele,

Legyen neki sok aranya,

Ott ahol a végbele.

 

 

szerkesztette: Verő László – 2007. április 13., péntek, 13:19

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem