dr Bige Szabolcs- : Az autószerelő

a hegyi emberek más fából vannak faragva, éljenek bárhol *

A hegyekbe indultunk kirándulni. Már jól bent jártunk a rengeteg között meghúzódó városkák világában, mikor az előttem haladó gépkocsi — a fiam vezetett — lehúzott az út szélére és megállt.

Furcsán csörömpölt a motor. Nem mertünk tovább menni.

Szétnézve, a szembeni oldalon megláttuk egy autó-szerelőműhely cégtábláját, amit  is találtunk nem messzire egy félreeső utcácskában.

— Mi a gond? — kérdezte az udvaron lézengő munkaruhás ember.

— Zörög a motornál valami — mondom —, és nem merünk tovább menni.

— Hová igyekeznek?

— Fel a hegyre, a menedékházhoz.

— Na, halljuk azt a zörgést! — tessékelt be a nyitott ajtón át a szerelőcsarnokba.

Begurultunk a kocsival a megfelelő helyre és a mesterek megkezdték a kár felmérését. Nem ment könnyen, de a végeredmény lehangoló volt. Valamit ki kell cserélni, de ha nem lehet javítani, újat kell venni, illetve hozatni, mert a raktárban nincs és ez két nap, vagy három. És így tovább.

— Először leszereljük — mondta a főszerelő —, hátha nem is kell másik. Kijavítjuk a hibát, ha lehet.

— De miért a jobb oldalon állnak neki bontani? — okvetetlenkedtem. — A zaj a baloldalon hallatszik.

Lett erre hirtelen nagy tanácskozás. A már megkezdett lebontott dolgokat visszarakták és a folytatták a munkát — a másik oldalon.

Meglett a hibás alkatrészt, és kiderült, hogy szerencsére csak egy csapágy romlott el. Ráadásul a raktárban van is cserealkatrész. Olcsó pénzért.

Munkaközben beszélgettünk a világon mindenről. A mestereknek nem csak a kezük járt szaporán, hanem a szájuk is.

Hova megyünk? Hova valók vagyunk? Hogy jutott eszünkbe ide kirándulni? Szóval millió kérdésükre válaszolgattunk.

Szóba került a csapágyról a fémipar, és az ország kiemelkedő eredményei ezen a téren. Elmondtam, hogy miként vélekednek Olaszországban, Szerbiában, meg máshol is a jó minőségű hazai csapágyakról.

— Hallod, barátom? — szólt oda a társának az alkatrészen dolgozó fiatalember. — Hallod, miket mond a nálunk készült csapágyakról? Még Olaszországban is keresett árucikk.

— Így igaz! — erősítettem meg.

Sikeresen ért véget az autószerelés. Vidáman muzsikált a megreparált motor. Öröm volt hallgatni.

A meglepetés akkor ért, amikor a fizetésre került a sor.

— Mit fizetek?

— A csapágyat a raktárnál már kifizette?

— Igen.

— Ott a főnök, vele beszéljen a fizetésről.

— Főnök? — fordultam felé. — Mennyivel tartozom?

— Nem én dolgoztam. Nekem nem tartozik semmivel. Ő dolgozott — mutatott a másikra, akivel a csapágyakról csevegtünk. — Ő a barátja.

— Én, a barátja? Na, ha igen, akkor nekem se tartozik semmivel.

— Emberek! — kiáltottam fel. — Maguk dolgoztak, jól dolgoztak, mit fizetek?

Erre mind a ketten hátat fordítottak.

— Hát ilyen nincs! Még én könyörögjek, hogy elvegyék a pénzemet?

Elnevették magukat, s végül mindkettőnek adtam, amennyit gondoltam, hogy megért a munka.

Hiába, a hegyi emberek más fából vannak faragva, éljenek bárhol a földkerekén.

 

 

Legutóbb szerkesztette - dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 603 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.