Talán csendesebben kéne élni
Megtartva a meghittséget
Néha mennybe révedt tekintettel
Kutatni a messzeséget
Részt venni az alázatban
Bejárni a senki földjét
Szép rózsának magvát szórni
S csak szemlélni a szomszéd zöldjét
Fülbe súgni ,hogy szeretlek
Soha téged el nem vesztlek
Szeretetb?l rakni házat
Nem egy kicsit inkább várat
Talán csendesebben kéne élni
S levetni a fojtó láncot
Mi megköt belül s láncra verve
Tartja gúzsba a világod.
———————————————————-
Kedves Attila, ugyan Balázs felrakott eegy versedet, ám ez itt tocsog a ragrímekben.
Ma még elindult de szívében félelem
gyermeki arcán, vigyázó szemek
A feln?tt világ bombáit kerülve
körötte romba – házak és terek
Mellében szüntelen hasító fájdalom
Füstben, porban botorkál egymaga
Hol van a családom – kérdezi szüntelen
Oly régen volt már a közös vacsora
Hisz apját keresni indult az anyja
De ?t sem látta viszont a ház
A nagypapa sírva engedte útra
Ki mankóra szorul, arcán a gyász
Sivító hanggal dörren az akna
A fényt már pillája temette el
De ökölbe szorult kezébe k?vel
Pusztuló emberség ki ezért felel.
Kelt:2009.01.14.
