talán jössz és felveszel… napfényben hullámzó fülledt leveg? vibráló sztráda kora délután tikkasztó h?ségben fuvarra várva benned bízom talán jössz és felveszel – csak egy h?ségképzet – forró beton szülte lehetetlen remény – most leveg? mordul – elsuhan egy kocsi csíkot húz a sárba én pedig maradok az éget? salakon új fuvarra várva
Egy reménytelen szerelem emlékére… szúró szem? éhes cápa sós mélységben hideg küls? ég? vonzalom gyötr? állat élj húsomon csak hadd ússzam veled Kedves Richárd, az élmény a Tiéd; a versélmény a miénk. De ez még nem vers. Kérjük [… Tovább]
Szívem vonatként zakatol, pulzál… szívem vonatként zakatol pulzál nyugodtan utazom felmordul az alvó sínek közt nyugvó zord viszály kövek a sínen döccen a szívem más vágányra váltott át
mint egy börtönlátogatás ahol rácsok mögül két térfélen szimatolnak vágyaink mámoros hajnalon zötyög a buszom tegnapi sörszag elmosódott tájak képei éjjeli emlékek melletted ágyadon fekszünk eltér? vágyakkal apró gesztusok reménytelen utalások mint egy börtönlátogatás ahol rácsok mögül két térfélen szimatolnak [… Tovább]
hamis mulatság nálunk ma minden él err?l szól az ünnepély nyitótánc és örömóda így van már évek óta de mondd mit ér bor nélkül a szóda jöhet fényes giccsparádé sok ajándék víg csaplárné ha hiányzik már évr?l évre hogy nem táncolhatsz vígan élve boldogan
Évr?l évre rövidebb a nyár… évr?l évre rövidebb a nyár kiszámolt napjaim -félelem- rettegés az ?szt?l a szomorú jöv?t?l -minden más lesz- el kell mennünk futni a végtelenbe célunk a horizont hamis tükre -ami mindig elszalad-
csocsóasztal tábláján gurul a szívem… csocsóasztal tábláján gurul a szívem rúdra húzott strázsák lökdösik szelíden a másik csapat belémrúg durván vadul mit tehet az ember ha két t?z közé szorul
útjaink elt?ntek karanténban a város se ki se be kiált ránk most bíráink szava miért küzdesz? -hasztalan- nem kell már harcolni jó ügyekért verejtékes háttal lopni csalni hazudni koldulni szakadt kabátban -nincs miért- útjaink elt?ntek karanténban a [… Tovább]
Romlás lett az unoka, ? kapja a süteményt. szép emlékek f?znek nagymamám házához -ma félve járok arra- régi otthont penész enyész-megcsap egy ismer?s illat- rétes sül mindjártde nem engem illet romlás lett az unoka ? kap süteményt
a konyhában ülve született vízió… virágos csempék borítják konyhám kopottak már kifakultak a hosszú évek alatt -én sem vagyok már a régi- úgy mint a csempék koptam a mával a félhomályos konyhában ahol a t?zhelyen virágos csempék alatt még mindig [… Tovább]
