Fel-felbomló romantikus pillantásainkról hamar elpattoghat a virradat-zománc. Szétnyíló, kecses angyal-mozdulatban, mikor a valódi nőiesség gyöngéd s átérezhető kontúr-vonalai megjelennek; sejtetve titkos Morze-gesztust, testbeszédet míg a pillanat remeg. Lencse-teleszkóp titkos szemek képletében máris vidámabban huncutkodik a gyertyafény. A mozdulatlanságban titkon meg-megremegő, kiszámítható álmok aranyló-szívek büszke-nemes kelyheiben köröznek: egyre lüktetve szaporázó, jelző-dobbanások tanúsíthatják hogy néha az őszinte-igaz érzelem megszülethetett.
Tűszúrások aprócska minitüskéinél jobban fáj, sajoghat már minden méltánytalan árulás. Benső nyughatatlanságban is zsibongó ösztöneink még egyre virrasztanak. Méretarányos térképpé, rejtett, kiszámítható koordinátákká változtak át echózó lélegzetünk hallható vízcsepp-hangjai: lélekteremtő, meghitt, csöndes órákra lehetne szükség, hogy érzelmek bölcsességében bízva elérhessük még szabadon bimbódzó vágy-álmaink.
Gyönyör-karikás, mézikrásodott láva-fényekben ne kelljen már szégyenkezőn töprengeni: vajon, ha már mindketten szerelmet vallhatunk számíthat-e már a tohonya, meztelenségben is megmaradt mangalicaság?! – Láva-mohóságtól csordultig szomjazó, verejték-pára testünk a Mindenség varázsgyűrűivel egyesül. Mintha két összefonódó emberi lélek még most is félve remegne bizonytalankodó holnapoktól.
Testünk még lüktet s élő eleven fedezékében megmaradva továbbra is rejtett felfedezőutakra indul. Árván-maradhatott, kiszolgáltatott embrió-pózban újra egyenként viszontláthatja önmagát a két hősszerelmes pár. A kitágítható végtelenített pillanat csupán együttesen lehet még egyidejű!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.19. @ 09:06 :: Tasev Norbert