Balatoni aranyhíd
Sejtelmes, arany fényekbe öltözteti az alkonyi horizontot a
búcsúzó Nap. Sugaraival még megsimogatja a tó tükrét a túlpart lábánál, majd a csillámos vízben megmártózva, hullámcsipkével vállán, nyugovóra indul.
Elhalványul a Balaton aranyhídja, esti párává foszlik. A tó elsötétülő vize, mint alvó óriás mellkasa, emelkedik-süllyed, dajka hullámokat indítva a déli part felé.
Nézek a lebukó Nap után, tekintetem követi az elenyésző híd vonalát, és képzeletemben fölbukkan egy kérdés.
Vajon átért-e már rajta valaki, abba a másik világba, vajon hova vezethet az az út?
Örök titok ez, ami naponta ismétlődik, ahogy a felkelő Nap égi trónusáról aranyló fényét önti a tóra. Legyen bár tél, avagy nyár, az aranyhíd ott ragyog, és hív jégre feszülve, vagy zajgó hullámok hátán imbolyogva.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.01. @ 22:57 :: Lázár-Horváth Zsuzsa
