„Az ember esze megáll, s tűnődve lekuporodik.”
Sír az ész és megáll, lekuporodva tűnődik…
Tán a képzelet játszik, s a látvány csak illúzió?
Bohócok rivalgása, a porond most az utca,
versengve hülyül a régen is bolond harcos ego.
Nem bírt az élettel, mert buta, s az ideája
a rombolás, rablás és ártatlanok gyilkolása.
Megritkult sorai: mint vénasszony tátott szája…
Többséget imitál rút-hazug legitimitása!
Vajúdik, egyre szül az Asszony, s betölti az űrt –
Mit e bohóc társaság csapolt a közös hordóba,
s most emelvényéről – hülyén bámulva – vicsorog,
s már zsebében nyílik a bicska, míg tölt a korsóba.
2019. június 22.
Az idézetet valakitől hallottam fiatal koromban.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.02. @ 17:32 :: Kis István Mihály