Seres László : Megkönnyezve

2011.04.22. Seres László Vers 20
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Mit nekem a fájdalom,

lenyelem mint a könnyeket

mosolygok csak

megszeppenve mint rég

mintha semmi nem fájna

mikor anyám korholt

be nem vallott bűneimért

és én ellenálltam

 

Mit nekem a fájdalom

mikor se ő se bűnöm nincs már

magamat korholom

 és jó esne ha fájna

az elhallgatott szó

lélekvezeklő csendjét

őrzöm ma is megkönnyezve

halálra váltan

Legutóbbi módosítás: 2011.04.22. @ 15:41 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.