Márton Zsolt : Pár év

Nyomtatás

Pár év

Éltem mohón, hajszoltam kéjt,
Űztem nyugalmat változásért,
Szerettem szerelmet tüzéért,
Gyűlöltem boldogságot unalmáért.

Mi sorsomba írva volt, azt akartam élni,
Segíteni a magnak fává érni.
Nem hiszek bűnben csak tévedésben,
De hiszek a szívben s a bölcs elmében.

S a dolgok, melyek egykor ostorozták vágyam,
Elporladtak, akár fosztottá, akár kegyeltjükké váltam,
S mint széplányok, kik erényről blamáltak,
Ránctól vagy hájtól, ma mind lekaszáltak.

Naponta hallom, ha elmém hiába töröm:
Elmúlik pár év és senki sem köszön,
Nem maradsz más, csak felirat egy kövön.
Elmúlik még pár s lejár a bérlet,
Kidöntik a követ, de hidegen hagy téged.

De szól a szív is, kár lenne félnem:
Ha kondul a harang értem,
Ha földig hajlik a rózsa a szélben,
Ha varjú egyedül száll az égen,
Küldök egy jelet, hogy hazaértem.

Márton Zsolt