Halász Enikő : Valaki más élete

Lassú lebbenés a jelen,
utazol,
utad jeltelen,
tiéd, vagy másé,
már nem tudod,
ködfolt hátán ködfolt.
Erőlteted szemed,
hogy túl láss mindenen,
míg múlttalan jövőd,
suhan el nesztelen,
melletted,
te csak nézed,
az életed,
pőre játék,
egy ideig kergeted,
illúziód rengeteg,
mindet elveszted.

Elfogadod.
Nem keresed.
Sem életedben, sem létedben
nem gondolsz sem arcra, sem szájra,
nem állsz meg,
lépsz,
néha előre, többször hátra,
nem figyelsz a hangra sem,
mi szívedben dobban,
szavadra,
mi kimondva koppan a semmiben.
Megérted,
Istent nem kérheted semmire,
ez itt már valaki más élete

Legutóbbi módosítás: 2022.04.05. @ 09:59 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 74 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.