Halász Enikő : A remény vasárnapja

Lágy reggelre ébred az élet
eső szitál halkan,
csendesen,
nem számít, hogy szürke a táj,
csodát vár,
most minden ember,

szívükben hó hullás van,
nyugalom,
valami kecses báj,
és a remény,
esendően, szitálva,
csak egyre száll,
mint hófehér paplan, tisztán,
borítja be a vágyakat,
melyek mocorogva fogják kézen,
a bátortalan álmokat,

és fényre vágyva, szépen lágyan,
a moccanatlan szív burkába,
kopognak be csendesen,
mert ők már tudják,
otthonra találnak,
akkor is,
ha nem tudod,
még magad sem.

Legutóbbi módosítás: 2022.03.01. @ 12:48 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 74 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.