Megtalállak a hajnal csendjében,
mikor talpam alá simul a föld lágy hajlata
és a madarak fel-felszökő dalában,
a fűszál sima bársonyában
ott látlak, az első napsugárban,
a párában az ébredő rét felett,
a szellő susogása vagy
mi betölt földet és eget,
virág vagy mely virít a réten,
fecskepár dala a villanyvezetéken,
napraforgó, fény felé forduló arca,
lepke tánca, a bábból kikelő harca,
sóhaj vagy a hajnal szent egén,
távolság a föld peremén,
létra bennem,
mi összeköt földet és eget,
lét pillanatot és örök életet,
mert bennem vagy,
mélyen Te, a lélegzetem.
