Kőmüves Klára : – mezítlábas –

Ez a nap is elpirul már, lombzúgással érkezik
az este. Békalencsetelepeket ringat a vizecske.
Iszapos part nyeli talpam, pannalon az árnyak
– bábjátékkal kedveskedik fűszál a virágnak.
Gyíkok csörgedeznek szénabála mellett, tőlem
északabbra gólyák kelepelnek. Fácán szökken
kőre, ágra, kotyogós a hangja, s úgy néz körbe,
szinte érted; senki ne zavarja.
Visz a lábam, húz a kedvem, sóhajtozva lépek
– gondolatban fürkészem a világmindenséget.
Felettem a felhők sora hűséges kíséret –
szalmaszálak ropogása udvarol a szélnek.

Legutóbbi módosítás: 2020.12.11. @ 18:41 :: Serfőző Attila
Szerző Kőmüves Klára 678 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))