Nem találtak rám a Harcban,
mellettük én kicsi voltam.
Kicsi lénynek nagy az útja,
az Életet megtanulja.
Megtanultam lélegezni,
megtanultam szépen enni,
kiabálni, járni-kelni,
a világot felfedezni.
Viharban élni, menekülni…
azt is, nincsen hova menni,
nincsen hova menni.
Megtanultam álmodozni,
könyv szavába belebújni,
szép mesében minden lenni,
a kétséget megízlelni.
Megtanultam előbújni.
Megtanultam mélybe bukni,
fájdalmakat elviselni,
szomorúan is nevetni.
Kitartani. Erőlködni.
Dacos szívvel vagdalkozni,
azután meg jól harcolni,
jól harcolni.
Megtanultam reménykedni.
Megtanultam, feléledni,
szépen kérni, ragaszkodni,
elfogadni, s ellazulni.
Megtanultam felolvadni,
hideg ércként nem karcolni,
lágy szellőkkel simítani…
szívet nyitni, csöndben lenni…
csöndességben
csak figyelni.
Hosszú út volt, keserédes.
Homokszemnyi csillámfényes
Hosszú út volt, fújt ám sok szél,
kiállhattam önmagamért!
Fele úton vagyok itten.
Megsegít tán még az Isten,
s megtanulok nagyra nőni,
szelíd erővel bűvölni,
vihar hegyen csak megállni…
a sikerrel parolázni!
Megtanulok már nem fájni.
Nem megtörni, meghajolni,
vidám dalra táncolgatni…
élményeket gyűjtögetni…
s megtanulok jól szeretni.
Szép szavakkal teremteni.
Isten előtt számot adni…
s békességben elaludni.
… mi ÉN voltam Az maradni.
Tiszta lényem megtartani.
Legutóbbi módosítás: 2020.12.11. @ 18:20 :: Serfőző Attila