Hasonlíthatnád mindenhez, mi
fontos. Esküdözhetnél, hogy jó
leszel vele, és sóhajodban ott
lehetne mindig, de érted már,
a legjobb lenne néha nélküle.
Ha megpillantod, szemébe
nézni fél a bűntudat belőled.
Fejed lehajtva várja távolodjon
el, s miközben merszed torpan,
szót sem tudnál szólni, de fel-
fakad szívedből minden érzelem.
Száműzöttet játszol fals, kimért
igékkel. Örömre jön, de bú kíséri
el, és megzavar, ha érzed, képeiddel
szőve telt a napja, mert vallomásra
bírni már sosem fogod, csak engeded,
hogy ráeszmélj a sorsra; így enyésznek
el a legszebb hullócsillagok.
