B. Mester Éva : Sziromhullás

 

Gyümölcsfa virága hullatja a szirmát.

Nincs tovább rá szükség, elvégezte dolgát.

Kitárta a kelyhét arra szálló méhnek,

szirmokból font bölcsőt gyümölcsgyermekének.

 

Mint a könny, úgy pereg. Súlytalanul, csendben.

Néhány napig volt szép valahol egy kertben.

Belekapaszkodik minden apró szélbe,

örvénylő szárnyakon, magasból a mélybe.

 

Cseresznyefák, meggyfák, virágfürtös ágak!

Kegyetlen rendje van ennek a világnak!

Szép voltál, megnyíltál, adtad fehér lelked…

Utolért  az időd, semmivé kell lenned!

 

Rügyfakasztó tavasz kishúga a nyárnak,

tündöklése rövid káprázattá válhat.

Bő termés oltárán áldozzuk a szépet,

virágpor permetben elmúlásod érzed.

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző B. Mester Éva 3 Írás
Hetven éves lettem. Aktív éveimben a kenyérharc, a közgazdász-tanár szakma töltötte ki életemet. Két gyermekemet - a sors akaratából - nagyrészt egyedül neveltem. Nyugdíjasként rendszeresen írok. Olyan versekben szólalok meg, melyek mélyről törnek fel, keresik a szépet. Harmadik kötetem jelenleg szerkesztés alatt áll. Antológiában, online irodalmi oldalakon is szívesen fogadják verseimet.