Halász Enikő : Egyszer eltűnök hirtelen?

A törzs vagyok, mely égig növeszti az ágat,
a gyökerekből jövő folytatás,
az áramlás vagyok, a földi világban, egyetlen,
melyhez nem terem hasonmás,
az erő vagyok, mely viszi a vágyat
a levélig,
hogy élni érdemes,
létra vagyok gyökér és ág közt,
tudás, hogy örök a lélegzet,
a mulandóság,
tavaszban, nyárban,
őszben és télben,
kit irigyelnek az éjben felfénylő csillagok,
mert tudják,
hogy egyszer majd mire visszatérnek,
én eltűnök
és ki tudja majd, hogy hol vagyok…

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző Halász Enikő 5 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.