Boér Péter Pál : Púpos föld

Lengyelország déli részein egyre jobban elszaporodik az európai teve. Természetesen Afrikából hozták be negyvenhét éve, de az európai szabályok szerint már őshonosnak tekintendő. Mint érdekesség, nem egy vagy két púpja van, hanem általában három. Az egyedek maguk válasszák ki a púpszámot, van olyan is, aki meglehetősen sok púpot növeszt, de átlagosan háromnál meg szoktak állni. Akad néhány egy és két púpos példány is. Rendkívül jól szerveződöttek, maguk alá gyűrték a lótenyésztést. A lovak húsa sokkal rosszabb ízű az övékénél, kétszer olyan gyorsan futnak, hihetetlen izmokat növesztenek hátukra, hasukra, végtagjaikra. Napi ötven liter vizet isznak. Ők nem a konkits tevék közé sorolhatók és nyolcvan kilogramm szénát, zöld füvet esznek. A egész alsó Lengyelország az ő ellátásukért dolgozik. Annak idején huszonhárom ezer példányt hoztak belőlük, már megkétszereződtek, sőt a meg négyszereződés felé tart számuk. Ezt szerveződésüknek köszönhetik, ugyanis minden hónap elején százalékosan kiválasztanak maguk közül egy jókora csoportot, akik önként és dalolva mennek a vágóhidakra. Kezet fognak az ott dolgozókkal, mosolyognak és maguk hajtják púposan fejüket a bárd alá. A végbevitelt annyiban tekinthetjük érdekesnek, hogy az ötven liter kijelzőig nem meg a full. kiírás, viszont ha többet isznak, középső púpjukban tárolják, tehát aki hetven litert legurít reggel, annak még van húsz liter tartaléka és természetesen a következő nap is megkapja az adagját, így tulajdonképpen állandó víztöbblete van, akkor iszik amikor akar, saját magának le tudja ereszteni. Bár az ötven liter fölött egy csöppet sem tud meginni és az alatt sem, pontosan be van állítva a karosszériájuk. A lovak soha nem látott szörnyű helyzetbe kerültek, az egész ló társadalom depressziós, pszichiáterekhez járnak, rendkívül borús, neurotikus a hangulatuk. Nehezen viselik a másodlagosságot. Miután a tevéknek is négy lábuk van, az ügetőkre is őket fogadják. A sebességtöbbletet nem lehet hanyagolni és a testsúlyuk is egészen más, így akár a lovak kétszeresét is hozzák. Rengeteg beadványt adtak a lovak mindenféle fórumra, mégsem sikerül emmi nek ük Nem számít mennyi ideje voltak itt, mit csináltak, mit teljesítettek, az egészet a múltnak tekintik, mintha ezer éve már nem is lenne itt ló és ami van, azok is paraziták lennének. Lassan csökken a számuk, a tudósok egybehangzóan két, négy évben látják a lovak teljes eltűnését. Szomorú ez kérem egy magát nemesnek vélt társadalomra. Gyengék, a jobbik legyőzöttjei. A tevék a renbonati egyezményen a syababaddiktatúrában fektették le elsőbbségüket, jogosultságukat és azt, hogy soha, de soha nem hagyják a gyökereiket, mindig afrikai tevék maradnak. Négyezer-négyszáz tevegeneráció múlva is. Ahol teve él, mindenki a tevék alattvalója. Ezt természetesen más fajok felé nemcsak, hogy nem harsogják, de nem is tudatták velük. Ők megszervezték önnön elsőbbségüket minden és mindenki fölött. Bizony kérem, az összes elnökségi és igazgatósági széken már teve ül, púposok böfögnek és kérődznek szerte szét. A világ mindinkább tevésedik. Egyébként a fő gondnokaik a birkák, akik szálloda méretű gondozói rezidenciákon dőzsölnek. Úgy osztották be magukat, hogy egyikőjük sem dolgozik napi két óránál többet. A nappalok többi részét átlegelik. Megkeresték a legjobb lengyel legelőket, a legzamatosabb fűvel és nyakalják. Van egy mondás, több nyak, többet legel, fejek vannak a nyakak végén. A tevék csak látszólag, a gondozottjaik egyébként a kiszolgáltatottjaik. A tevék apránként mindenhol ott voltak, már mozdulni sem lehetett egy teve jótállása nélkül.Európában sokak előtt nem volt egyértelmű, hogy miért is kell eltevésedni. Az emberek kiválóan megmagyarázták a dolgokat, úgy hogy végül alkotmányba foglalták, minden teve az embernél. Egy idő után a tevék már nem mentek a vágóhídra, hanem az embereket küldték, akik elképesztő talán, de nem mentek önként, sőt le kellett fogni őket, ordítoztak a letaglózás előtt. Döbbenet kérem, semmit nem tudnak megtenni a közösért. Az persze igaz, hogy általában egy ember nem érzi tevék, birkák, kecskék szolgájának magát. Általában ez így van, de ez a helyzet egyedi, itt kérem minden és mindenki a tevék szolgája. Néhány év múlva már nem ment egyetlen ember sem önként a vágóhídra. A tevék nem adtak ki senkit maguk közül, már nem mentek a százalékosan leválasztott csoportok sem, nem lehetett elképzelni, hogy vágóhídra küldenek egz tevét. Tevével ilyen borzalmat nem művelnek. Nos kérem, mikor már egész Európában teveuralom volt és sehol semmit nem tudtál úgy elintézni, hogy néhány tevepatronálód ne lett volna, ekkor történt a nagy járvány, amely az ember szempontjából lakatlanná tette a kontinenst, majd jött egy másik, amely a kérőzők szempontjából is. Akkor majd egy harmadik, amely a madárállományt is lenullázta. Most tevék jönnek, mennek Európában amerre akarnak, legelik a füvet. Ők nem finnyásak, bármilyen füvet lelegelnek, nem olyanok mint a birkák, amelyek közül mindenki a legzöldebbet szerette volna, a tevék mindent megesznek. Egy gomba megtámadta az összes épületet. Az emberi társadalom épületei kilencvenkilenc százalékban megsemmisültek. Ekkor kapta meg a hatalmat a tevebolha, őt hallják most köhögni, állandó torokfájásban szenved. Minden fontosabb funkciót átvett, természetesen a tevék beleegyezésével. Az egész kontinenst ők irányítják. Ugyanis a tevék nem szeretik a bürokráciát, ki nem állhatnak gyűléseken fél napokat, napokat részt venni, ők egy szabad társadalom. Akkor és odamennek ahová akarnak, ott és azt tesznek Európában amit akarnak, ez a föld az övéké. Bár valaha éltek itt mások is, de Európa létét megítélésük szerint megjelenésük óta kell számítani. Még néhány generáció és az a kevés ember aki maradt is, önmagát a tevéktől származtatja majd. Természetesen a bolhákat akkor mellőzik, amikor akarják, az utolsó egyedig, most kényelmesebb a helyzet. Amikor megváltozik, visszaveszik a hatalmat, de így most, amikor ők szám szerint fölényben vannak, senki nem fenyegeti létüket, nincs miért zavartatniuk magukat. Éljen Európa, már kiírták a pályázatot új névre. Azt fogják tanítani, hogy ez volt előbb, ha egyáltalán volt Európa, akkor az esetleg egy mítosz lehet. Az ember sokkal erőtlenebb és alacsonyabb rendű a tevénél. Éljen a mosolygós törvényszerű mások leigázása. Örökkön örökké éljenek a tevék, minden és mindenki atyjai!

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/