M. Laurens : HADARÓ

M. Laurens

HADARÓ

 

Egyszer csak születünk,

Lesz lábunk, s két kezünk,

Sírunk és ordítunk,

Hogy tudják itt vagyunk:

Hopp…

 

Felállunk, motyogunk,

Elesünk, potyogunk, 

Megnövünk, tanulunk,

Egész nap dolgozunk:

Hopp…

 

Dolgozunk, keresünk,

Számlákat fizetünk,

Rohanunk, szaladunk,

Itt vagyunk, ott vagyunk:

Hopp…

 

Szeretünk, nősülünk,

Sok gyerek kell nekünk,

Ránőnek fejünkre,

Tojnak majd mindenre:

Hopp…

 

Múlik az életünk,

Csikorog mindenünk,

Orvoshoz elmegyünk,

Ingyen csak nézhetünk:

Hopp…

 

Éltünk, hát meghalunk,

Ki érti mért vagyunk,

Némán csak hallgatunk,

Ne lássák hol vagyunk:

Kopp…

 

Budatétény 2019. január 30.

Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )