Király Attila : Álomnéző

Alattam világosban is alszik a város,
felettem ébren álmodnak a csillagok,
egymás fényét vizslatják lámpák
és távolból rájuk ragyogó Napok.

 

Mintha már nem is lennék része
ennek az egésznek, oly érzés
fog néha el, várok, egyre várok,
hátha feltűnik valami ritka, égi jel.

 

Vagy eljön értem egy lassuló csillag,
mellettem fékez, fellépek rá, majd
távolodunk, mint aki végleg mindent itt hagy,
többé nem gondolva ezzel a veszett világgal.

 

Fásult idők korhadva egymásra dőlnek,
lassuló mozdulat-repkényként futnak halódó erek,
lélekben amint emelkedek, alattam egyre
sűrűsödő emlékek vernek mély gyökeret.

 

Ringó álmokat nézek végig a város felett,
párnákon mélázva szundító órákat, perceket,
melyek egészen  hajnalig nyújtóznak el.
Ébredezel. Lehet ez az a várva várt jel…

 

2017. 09. 19. 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Király Attila
Szerző Király Attila 83 Írás
1967. szeptember 17.-én, vasárnap hajnal előtt születtem a volt királyi főváros, Esztergom kórházában. Anyai ágon Fekete erdei német és bajor, apai ágon palóc vér csörgedezik az ereimben. Édesapámtól a Király, míg édesanyámtól az Attila nevet kaptam, így lettem magyar. Kis kitérőtől eltekintve többnyire a Duna jobb partján fekvő Nyergesújfalun élek. Kisvárosom északi pereme a trianoni gúnyhatár...ezért folyton honvágyat érzek országomban a Hazám iránt. Tanulmányaimat is itt kezdtem a helyi általánosban, majd a vegyipari szakközépiskolában folytattam, de úgy is fogalmazhatnék, hogy itt szabotáltam, mivel a mesék és a regények sokkal inkább érdekeltek, mint a tananyag bizonyos részei. Eddig két gyermekem született, Anna és Tamás. Jelenleg mindketten egyetemisták. Nem is kívánhatnék jobb gyerekeket magamnak. Versek írásába 14 éves korom körül fogtam, de ez csak amolyan első szárnypróbálgatás volt, amelyet a nagybetűs élet taposómalma hamarjában kerékbe is tört. Nem vagyok szolgalelkű, ezért nem szívlelem a láncokat, hiába csörgetik azt mások oly lelkesen. Közben eltelt több mint 30 év, mely alatt néhányszor élve reinkarnálódtam. Közelebbről tanulmányoztam a női lélek működését, és a politikát, melyek során, következtében életem időnként váratlan fordulatokat vett. Hordozok néhány kitörölhetetlen tetoválást a lelkemben, fejemben pedig a hagyományos mellett a női-magyar szótár egy halványabb kivonatát. Ahol a mások határai véget érnek, nagyjából ott kezdődnek az enyémek. Élő könyv vagyok, aki saját megírását érleli magában. Ha akarattal bántasz, a te lapod kitépődik, és én örökre becsukódom előtted. A versekről úgy gondolom, hogy nem én írom őket, hanem ők íratják magukat velem. Az én felelősségem az, hogy ez minél magasabb színvonalon történjen meg. Tartok vele valahol.