Alacsonyan szálló vajaskiflitől tágult vöröshagymányira Citera mindkét bájos szeme. Az ámulattól eltátott szájacskáján berepülő görbefalat, akarattalanul dörgölte végig nyeldeklőjét, s csusszant gyomrának töltelékéül. Így már töltött citera lett, és ezen még jobban elcsodálkozott. Tehát a repülő sült galamb létezik, gondolta, mert ahol ilyen foszló, könnyen falhatók szálldosnak, arra piros, ropogós egyebek is. Ráadásul, kopasztás előtt, azoknak teljesen használható szárnyuk is volt.
Citera nyelt, megivott egy nagy üveg káposztalevet, majd miután magára eszmélt, fél órán át Cola Ligth-al öblögette meggyalázott, szétkáposztalevezett – olyan egészen elkáposztásítottalanított – személyét.
Szemhéjai lecsukódtak, bűbájos volt álmában, hosszú szempillái szinte csiklandozták arcocskáját. Már tudta, jól gondolta! Szülei elrontottak mindent, mikor a munkában keresték az önmegvalósítást. Egész életét átszórakozhatja, bőven elég lesz, ha jó nagyra tátja, természetesen becsukott szemekkel, dús ajkú szájacskáját.
Ahol kiflik, mártírrá lett sült galambok, ott a pénz nevű egyebek is alacsonyan szállnak. Igaz? Olyankor jó lesz! Majd egy teniszütőt szája elé tart és alárakja a tenyerét, mert a pénz koszos. “Vajon szükség van rá?” Ezt az oktalan gondolatot azonnal kitörölte magából, mindenhonnan.
Már a kiflinyelés után azon tépődött, vajon honnan fogja előre tudni, hogy éppen mi repül majd alacsonyan… Felsikított, persze csak úgy álmában, pici gyerekhez hasonlón, előbb csuklásszerűen, majd valódi, pengeéles visítással. Hiszen hát, a röpködő kiflit is meglátta! Tehát, ahol majd zsömlék, apró húsgombócok, finom, sárga pépszerű, kicsit túlérett banán, datolya, málna, főtt tojás, kefir, joghurt és mások röpködnek, már tervszerűen nyithatja, csukhatós száját.
Borzasztó lelkesedéssel tolult fel benne az öröm, milyen jó, hogy be tudja csukni a száját, meg a szemét, meg minden mást. Különben megfájdulna a torka és kötőhártya gyulladást kapna…
Észreveszi, és már tervszerűen nyitja, nem csodálkozva, mert az elveszi a nyelés örömét. Mikorra nagyon-nagyon dúsgazdag-dús lesz, szembesíti az apját meg az anyját azzal, hogy ők, elődeik és millió más generációk, vagy mik – az ilyen szavakat sosem szerette, de sajnos léteznek –, ostobán viselkedtek az élhető élet élhetetlenségében!
Amikor öreg lesz – mondjuk úgy harminc éves –, jó nagyra tátja a száját, hogy berepüljön rajta a fiatalság, és amikor olyan halálvalami környékezi meg, egy nagy adag röpködő életet nyel. “Miért használnak ilyen kifejezéseket, hogy meghalás?”
Nyitott szájjal szép az élet! Szája sarkában enyhén kicsordult a nyál. Felébredt, megdörzsölte szemeit, és nekiindult összekaparni magát, egy új szövőgyári nap röptetéséhez.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Boér Péter Pál