Schifter Attila : Ál(om)bérlet

Ál(om)bérlet

 

Ez már nem az otthonos,  nyolcvanas évek

( az emlékeinket sem élhetjük újra )

A  jelen – létem szinte már csak albérlet

és, hogyha panaszkodok is a túlsúlyra,

 

hidd el: a lelkem nehezebb, mint a testem

( minden nap egy újabb unciát hozzárak )

Hajszolt a reggelem, ‘s úgy várom az estem,

mert az álom nem köt a világhoz – mást ad:

 

Könnyedén kilépek ördögi körökből,

nem érhet hátszél ( mi nekem szembe fúj  csak )

nincs árnyékharc, mely pusztán bennem öldököl,

nem hagyva, hogy egérutakon elkússzak.

 

Amikor álmodom, nem vagyok erőtlen:

a bezárt ajtóknak fordítom hátamat,

fényes színű hidak nyílnak meg előttem

és átlépek szívembe emelt gátakat.

 

Ott nem feszíthet fejünk felett délcegen,

ki érdektelen rá, mit bír el az ember

( aki ébrenlétben túlélni képtelen )

Ám, kenyerét féltve álmodni már nem mer…

 

 

( 2017. 03. 27. )

 

Legutóbbi módosítás: 2017.04.03. @ 18:58 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.