Amikor magányom túlnőtte az
Istent,
nem ültél mellém.
A másságomat hagytad,
sosem volt magamat,
felém öklendező csillagokat.
Nyüszítő vágycsordák
törnek,
és megreked a halál
az ajtóm alatt.
Amikor magányom túlnőtte az
Istent,
nem ültél mellém.
A másságomat hagytad,
sosem volt magamat,
felém öklendező csillagokat.
Nyüszítő vágycsordák
törnek,
és megreked a halál
az ajtóm alatt.