Lénárt Anna : Karthago

Makón 2015. március 15-én tartott koncert emlékére

 

 

Ne hidd azt, hogy nem látlak,

sugárzol a tömegben,

ez a dal csak neked szól,

megfogom mindkét kezed,

az elidegenedett,

gyökértelen világban,

szemednek csillogása

féltett, ritka adomány.

Szél viszi a hangunkat,

szív őrzi a dallamot,

napsütést csempészünk a

sötét éjszakába még

akkor is, ha tagadnak

minden gondolatot, kik

élni félnek, kik gyáván

meghajolnak, szótalan

állnak, semmit nem várnak,

kik maguk is szellemek.

Valamikor réges-rég

kockázatot vállaltunk

a távoli jövőre,

hogy ma itt leszünk veled.

Megnyertük a csatát, hisz

most együtt énekelünk.

Sugárzol a tömegben,

ne hidd azt, hogy nem látlak…

Legutóbbi módosítás: 2015.04.03. @ 16:38 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 140 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.