Óh, én nem vagyok jó,
Sem rablónak, sem gyilkosnak,
Pedig gondolták,
Kik annak adtak,
Csete lábú értékítéletet,
Is alkotni mer? n?k,
Kiken kifogtak,
A bennem munkáló er?k,
Míg lefeküdtek a hízelg? szónak,
Szabad lettem én,
Most háton fekve nevetek,
Vigasztalan a holnap,
Nem tudni mennyi könny,
Zárkózott be a szívemben,
Mennyi mi ki jöhet,
És mennyi, ami odabent van.
Kirekesztve.
Mit írni is tudnék,
Abban gyenge a bocsánat,
Ki velem tartott,
Most híve a Halálnak,
Vagy Isten tette,
Súlyos kezét,
Megfáradtak vállaira,
Egy vissza sem int?,
Imádat,
Az anya illatára is,
Csak odasercint,
Élet és halál,
Kirekedt odabenn,
Nekünk, gyáváknak,
Kiket marasztal a Föld,
Anya, ki sírunk,
Felett felüvölt.
Vagy az elmúlás,
Harmonikus rapszódiáit,
Szedi ráncba,
Miért kell menni,
És miért csak egy irányba?
Legutóbbi módosítás: 2011.05.12. @ 12:11 :: Molnár Zsolt
