Kis romkupacokat söprök
felszín alatt,
már a mosolyom sem a régi.
Kell egy sikerélmény,
s ha van,
megbarátkozni helyzetemmel.
Kitörési pontokat szúrtam bele
gombost?vel,
akupunktúra tán, selypítek
míg lefetyelem
a nyelvet,
egyenként köt gyúzsba
minden szavad, felbolydul
bennem
a helyesnek vélt irány…
Hallójáratokon vánszorog
a mélabú
tekerhet? kíntornája,
ma-holnap
lefelejtem magamat
a színr?l.
Lelkem színpadán
összekeveredünk, de miféle ?rületté?
Öklömet hiába rázom,
magamba vész imám.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.01. @ 07:26 :: Marthi Anna