Marthi Anna : Helyzetjelent?m

Kis romkupacokat söprök
felszín alatt,
már a mosolyom sem a régi.
Kell egy sikerélmény,

s ha van,
megbarátkozni helyzetemmel.
Kitörési pontokat szúrtam bele
gombost?vel,

akupunktúra tán, selypítek
míg lefetyelem

a nyelvet,
egyenként köt gyúzsba
minden szavad, felbolydul

bennem
a helyesnek vélt irány…

Hallójáratokon vánszorog
a mélabú

tekerhet? kíntornája,

ma-holnap
lefelejtem magamat
a színr?l.

 

Lelkem színpadán

összekeveredünk, de miféle ?rületté?

 

Öklömet hiába rázom,

magamba vész imám.

Legutóbbi módosítás: 2011.04.01. @ 07:26 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak