Foszlányként látlak
lassan összeállnak a képek
erősödik az ölelés
már semmi nem elég
– beszívom illatod –
arcom mellkasodba fúrom
torkomon ragadnak a szavak
inged gombolom
elveszek benned
addig maradok amíg csak lehet
a hártyavékony pillanatban
végül helyére áll minden
ne mozdulj
meztelen vagyok nélküled…
Legutóbbi módosítás: 2011.04.01. @ 12:30 :: Huszárné Vass Edina